Éppen cikket kellene írnom, és hát úgy van ez velem sokszor, hogy ha valamiről kell írni, ahhoz a témához sokszor nem jön az ihlet. Más témák viszont eszembe jutnak.
Talán 5 vagy 6 éves lehettem. Nagyon izgatott voltam, amikor nagybátyámmal és apuval életem első horgászkalandjára indultunk. Alig vártam, hogy odaérjünk a Partra. Emlékszem, úgy képzeltem akkor, hogy fogjuk az aranyos kukackát – azt a szép sárgát a mesekönyvből - és rátesszük a botra, és belógatjuk a vízbe, ahol a jókedvűen ficánkoló halacska majd zsupsz bekapja, mi meg kivesszük a halacskát a vízből, és mindannyian - a kukac, a hal meg mi horgászok - együtt örülünk ennek a jó mókának, majd a nap végén mindannyian - a kukac, a hal meg mi horgászok - szépen elköszönünk egymástól és hazamegyünk vacsorázni.
Aztán ott a parton lassan megértettem, ahogy a horgászás mozdulatait figyeltem és az öregek megjegyzéseit hallgattam, hogy a vacsorázós program inkább csak részünkről áll, és hogy a halakat mi visszük majd haza. Éreztem, hogy itt valami össze van keveredve, és ha jól el tudnám magyarázni, biztos az öregek is megértenék, hogy ezt nem így kell csinálni. Próbáltam is elmesélni nekik, mit mond erről a halacskás mesekönyvem, de lepisszegtek. A parton csendnek kell lennie, magyarázták, hogy kapjanak a halak. Hát ezt így nagyon unalmasnak és bosszantónak éreztem.
Mikor hazafelé készülődtünk, a kifogott halak két vödörbe kerültek. Néztem őket, ahogy ott csapkodtak a vödörben összezsúfolódva, aztán elnéztem a vizet, ahonnan kifogtuk őket, és hirtelen rájöttem, hogy az lesz a legegyszerűbb, ha megmutatom az öregeknek, mire is gondoltam. Nekiveselkedtem, és sikerült felborítanom az egyik vödröt, amiből néhány hal vissza is csúszott a vízbe, mielőtt az öregek odanyúltak volna. Boldogan néztem fel apura, mert biztos voltam benne, most végre megérti, amit el akartam magyarázni a „mindannyian-hazamegyünk-és-megvacsorázunk” témában. De apu nem értette meg. Sőt, kicsit mérgesnek tűnt.
Hazaérve aztán az öregek már nevetve mesélték az asszonyoknak, mi történt a parton. Emlékszem, arra gondoltam, ezek még mindig nem értik – szóval legközelebb, ha horgászni megyünk, majd megint meg kell mutatom nekik.
De többet nem vittek el magukkal.
Miközbe olvastam az érdekelt végig, hogy vajon miről ugrott be ez a kis történet hajnal fél 2-kor. Értem én, hogy cikket kellene írni, de..:-)
Nekem ebből a témából az maradt meg gyerekkoromból, hogy a ho-ho-ho alapján az a kép alakult ki bennem, hogy a horgászás közbe a kukac a fönök, és mikor kamaszként szembesültem, hogy egy észrevétlen elem csak, nagyon hosszú folyamat után tisztult le bennem a kép, hogy giliszta nélkül is van horgászat:-)