Egy nem túl jól sikerült tegnapi Margitszigetes futás után itt ülök felpolcolt lábbal, és túl sok időm van irogatni :o)

Visszagondolva se igazán értem, hogy sikerült ezt összehoznom. Milliószor futottam már ugyanott, és még fáradt se voltam. Mint általában, most is a puding mellett futottam, és már a sziget túlsó végében jártam, amikor egy rossz lépés után éreztem egy éles fájdalmat boka tájékon, meg azt, hogy összecsuklik alattam a lábam. Aúú.

Leültem pár lépésnyire onnan a szegélyre, mert akkor hirtelen sétálni se nagyon tudtam. Bokavizsgálat: nincs deformáció, izület minden irányban mozog csak piszkosul fáj. OK, akkor nagy vész nincs, csak vissza kell jutni a MAC-ba. Utólag nem értem, miért nem busszal mentem, nem is jutott eszembe. Pár percnyi ücsörgés után lassú kocogással küzdöttem vissza magam az öltözőbe, és futás közben nem is éreztem olyan erősen a fájdalmat.

Az öltözőbe érve aztán már eléggé nyomta a cipő a bokám. Levettem, és megláttam a duplájára nőtt átmérőjű jobb bokám. Ufff. Elgondolkoztam a hazavonatozás lehetőségén, de végül inkább telefonáltam sepinek, aki csapot-papot-meetinget ott hagyva jött és hazafuvarozott. Kaptam jeget a lábamra, párnát a bokám alá és fenyegetést, hogy fel ne merjek kelni :o)

így most felpolcolva ücsörgök, jegelek, és lassan félórája hallgatom, miért kéne nekem azonnal HOT-PAN-t vásárolnom. Messze van a TV-távirányító, segítsen valaki!!!  :o)