Nem tudom a rendes nevét, ő nekem már jó néhány éve csak a saucony-s lány. Egyszer régen egy versenyen az ő csapata meg a mi csapatunk sokáig fej-fej mellett haladt, oda-vissza előzgettük egymást. Őket akkor a Saucony szponzorálta, és nagyon profinak tűntek. Mi igazi amatőr csapat voltunk, fiúk-lányok vegyesen. Jó hangulatban, de kifulladásig küzdve futottunk minden nap. Végül talán ők végeztek előrébb, már nem emlékszem. Csak a saucony-s lány maradt meg az agyamban, aki - rendkívül idegesítő módon - többször is lefutott az öt nap során.

Attól kezdve, bár nem beszéltünk, néhány pillantást mindig vetettünk egymásra, ha egy-egy versenyen összefutottunk. Én azért, mert ráismertem, ő pedig - nos, talán csak azért, mert ha egy futócsajszi lát egy másikat, azt bizony muszáj végigmérni.

A tegnapi tempófutás végén, amint levegőért kapkodva felegyenesedtem, megláttam, hogy jön a saucony-s lány. Már egész közel volt hozzám, és engem nézett. Nem sportszerkó volt rajta hanem egy mintás blúz, és csak sétált. Mintha kicsit az alakja is megváltozott volna.. aztán megláttam a kisbabát is, a nagymamája karjaiban.

Elmosolyodtam és rájuk köszöntem. Zavartan nézett, talán mosolygott is kicsit és visszaköszönt. Egy pillanatra tétovázva meg is állt, mintha beszélgetni akarna, de nem szólalt meg. Néztük egymást még egy kicsit, aztán ők tovább sétáltak, én meg szép lassan hazakocogtam. És persze hazafelé végig arra a régi versenyre gondoltam..