A vizsgaidőszak végeztével lelkesen, vidáman érkeztem ma a medencéhez. Még kedves ismerőssel is találkoztam az öltözőben :o) De aztán a szép kezdés csúfos véget ért..

Edző már a bemelegítő 200-nál csóválta a fejét, hogy nincs rendben a mozgás. Én kicsit később kezdtem csak érezni, hogy semmit nem tudok szabályozni úgy, ahogy megszoktam. Mintha az agyamból kivezető mozgatóidegpályákon sávlezárás lett volna. De teljes szélességben.

Hiába koncentráltam, hogy jól megnyúljak előre, vagy szépen kiemelkedjek, stb., a mozgás teljesen ugyanolyan (hibás) maradt. Próbáltam gyorsat, bóját, ellenállást, majd mellet is, de semmi nem akart működni. így a végén Edző megkérdezte, mihez lenne egyáltalán kedvem. Egyből rávágtam, hogy momentán kávézni :o) Egy pár hossz hátúszást még nyüstöltünk, majd megegyeztünk, hogy ez ma nem megy, és kimásztam a partra pihegni.

Azért hogy valami jó is legyen a mai edzésben: sepi megint rekordidőt nyomott lábtempóval - éljen! :o)

Kifelé sétálva a szigetről arra jutottam, talán az egész hét szellemi-fizikai fáradtsága jött most ki rajtam. Kicsit félve várom, hogy fog esni a tervezett esti futás a szigeten. Asszem addig megpróbálok aludni egyet.