Az idei első versenyem nagyon szuperül sikerült! Minden tekintetben!

Péntek este munka után nekiálltam gyorsan összekészíteni a csomagocskámat és szuperintenzív "kalapkúra" folytatásaként takarítottam ki az arcüregeimből a trutymót, mivel olyan szinten tombol rajtam egy szerencsére láztalan felsőlégúti ferőzés, hogy semmilyen illatot nem érzek most sem és a többhavi cukorfogyasztási tilalom ellenére most adtam az érzéseknek:benyakaltam termelői mennyiségű dengelegi vegyesvirágmézet.

Elkészítettem a Kedves szombati ebédjét, becsomagoltam pár szenvicset amit szombat este a két rettenthetetlen-nehézsúlyú, ámde galamblelkű két kutyusom tüntetett el a pofikájában.

Lefeküdtem aludni és nem gondoltam a futásra, mivel elötte való hetekben mást sem csináltam fejben az új munkahelyemen-így megint három van egyszerre, tudok élni!-, igen ám de a tudatom attól még dolgozott és a párom ébresztett, hogy Katuska,rosszat álmodhattál, mert kiabálsz.....

Kimentem a konyhába és megittam egy kamillateát.

Nyugodtabb alvás után reggeli készülődés után leerőltettem a pocakomba egy csomag virslit,meg egy bögre tejeskávét, utánuk küldtem két adag nagydózisú C-vitamint, és szintén duplaadag aspirin pzsgőtablettát- mint utólag kiderült jól tettem, mert Debrecenhez közeledve megérkezett a jól ismert berezelés.

Ne szaladjunk azért előre. Felébresztettem a Puhit, kivitt Kerekharaszthoz,találkoztam az utitársakkal, Marciékkal és Tamással.

Elbúcsúztam a Medvémtől és kértem hívjon amikor tud, meg odavetette hogy "mitűl fosik fiatalembör?!"-hogy Kiss Ádámot idézze.

Az út beszélgetéssel telt,nagyon kedves embereket ismertem meg.

A városba érve leparkoltunk a Nagyerdőben, az idő még egy kicsit karcos volt a napocska vigyorgott veszettül, jó időt ígérve. Az öltözőben aztán felvettem a téli futónadrágom,és a kabalapólómat (lila Ultras Újpest), aztán gyorsan átvettem a rövid futógatyimat-jól tettem!!!! Olyan melegem volt végig, bár a sál az első körön jó szolgálatott tett ( maradék "cucc" is távozott az arcüregekből )

Öltözés után még nyújtottam egyet, átmozgattam az ízületeimet, de már rendes átmozgatásra kis kocogásra nem maradt idő, mert ugye Katuska elmászkálta az időt.

Találkoztam Márkus Pistivel, lelkemre kötötte, hogy menjek Szekszárdra és blogoljak-hát íme!

Beálltunk a Rajthoz,elmondtam egy imát,kértem a Főnököt, hogy legyen velem,a többit én megoldom- nem azért készülök, hogy lébecoljak-, és felajánlottam valakiért ezt a versenyt. Gyorsan felhívtam a Kedvest, bekapcsoltam a numetált és elindúlt a mezőny.

Nekem jól esett körözgetni a Nagyerdőben-lehet mert nagyon amatőr vagyok-, de biztonságot nyújtott a terep.

Beszaladtunk az állatkertbe, elől valaki szétzavarta a malackákat- olyan helyesek voltak-, röhögtem egyet a lámákon,akik a világ egyik legmurisabb állatai, akárhányszor látok egyet mindíg mosolyoghatnékom támad!!! Ott voltak a szürkemarhák is, hűűű azok aztán a impozáns jószágok!

Az állatkertből kiérve megcéloztuk a Vígadó előtti csónakázó tavat, az unokahugom csikó-kori kedvenc szórakozóhelyét. Az Aquatucum után rákanyarodtunk a Nagyerdei körútra, onnan pedig nekiszaladtunk a debreceni hatalmas temetőnek, a hosszú fallal határolt sírkertet elhagyva rákanyarodtunk a Hadházi útra.

Megállok is egy szóra:közben persze futottam én, de itt találkoztam a földkerekség legfurcsább és legszebb cirmosával. Hatalmas példány volt, ránézésre mint egy kisebb kutya,vörös cirmos és világító világoszöld szemei. Érdeklődéssel nézte a futókat, de olyan nyugalommal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy párszáz ember szaladgál körülötte. Ő ült és szemlélődött.

Elhagyván a Világszép Cirmost kis utcán lekanyarodva már a Sporttelephez is jutottunk, a rekortánon szaladva a nevemet hallom integettem egyet és az órámra néztem: 1. kör 40':31"

Új kör. Monspart Saci néni az állatkertben bíztat,dobtam neki egy puszit és mentem tovább.

Az első körön még éreztem az egyhetes edzéskihagyást, a taknyos reggeleket, a krákogós nappalokat, a kompresszió ellenére is égtek a vádlijaim-hiába no, aki ellébecolja a rendes bemelegítést-,mire kiértem az állatkertől már újra a képemen volt a verseny során végig rajtam lévő mosoly!!!! Egyszerűen nem bírtam levakarni a képemről, nem tehettem róla! Hívott a Kedves-meg is sértődtem volna, ha nem teszi!!!-,már ordítottam neki hogy bárcsak itt lenne és imádom-szegény rendőr azt  hitte a körút sarkán, hogy neki szól, mert a következő kör után már integetett, mikor látott :o) .Egy futóverseny erről is szól, az érzelmekről.

Úgy éreztem jobban megyek, mint valaha-annak ellenére, hogy beteg voltam. Nem érdekelt, hogy leköröznek,valahogy felszabadult bennem minden rámrakódott szutymó és bizony szemeteltem,mert ott hagytam a Nagyerdőben.Az idő nagyon szuper volt, borzasztó melegem volt már. A kezeim pedig aggasztóan bedagadtak-ilyet még nem csináltam-, a jeggyűrűm rádagadt az ujjamra, vagy fordítva?

A frissítőpontokon jó lelocsoltam hidedvízzel,az jól isesett a kacsómnak,de csak ez zavart. Az, hogy a hátsó fertályom szépen lassan kezdte tudomásomra hozni hogy kislány, nem tetszik, amit csinálsz. Persze, lusta disznó- válaszoltam-, tessék csak dolgozni majd a hosszú hétvégén pihenhetszt!

Újra találkoztam a Világszép Cirmivel!

Újra beszaladtam a Stadionba,Saci néni újra bíztatott!!! 2. kör 1h:18'17""

Állatkert-vigyor-csónakázó tó-Márkus Pisti lekörözött sok más ember is :o)-temető -holtpont első felvonás.

Narancs pólós lány bíztatása: Babám,ha én bírom 80 kilóval Te is bírod,csak nehogy megálj!!!!! (megsúgom 77 vagyok :o) ),gyere szépen szép lassan,fel ne add!!!!

Világszép Cica,ha az utólsó körön is ott lesz meghívlak hozzám,meglásd!!!! (Szerintetek milyen lett volna a hónom alatt egy hatalmas vörös macskával beszaladni?!)

Elkezdtem az utolsó kört,akkor már többen befejezték a verenyt és biztattak tapsoltak kiabáltak. Köszönet Nektek  innen mégegyszer!!! 2h:2':??"

Újra Saci néni, valamit kiabált,de nem értettem,ordított a zene a fülemben ,a vigyorom most már letörölhetetlen volt!!!! Tudtam:2h 40 körüli lesz az időm!!!!!

Elköszöntem a lámáktól és végigküzdöttem az utolsó kört.Nem mondom,hogy nem volt megkönnyebbülés és egyben nehéz is.A kezeim már cipókká dagadtak.

A körúton elkezdtem az Úrangyalát,mire végeztem a Holtpont második felvonása véget ért.

A Világszépe eltünt-szerencséjére,  jött  viszont egy bácsi, aki olyan tanácsokkal látott el amit megköszönni sosem tudok eléggé, kicsit megríkatott, aztán segített befutni, vagy csoszogni?

Annyi tapsot, gratulációt kaptam hogy csuda!!!!Nagyon jól esett.Hívott a kedves és hitetlenkedve hallgatta hogy akkor futok be!!!!Három órán belül!!!!!!!!! Én a dagi Házisárkány, aki 95 kilóval tanult gyalogolni!!!!!!

Az egyenesben hálát adtam az Úrnak aztán eltört a mécses! 2h: 47':17",a hivatalos 2:48:13

Boldog voltam és az is vagyok!

Köszönöm a Főnöknek, hogy velem volt-én futottam helyette,ő szerintem könnyesre röhögte magát,de kell a vidámság még az Öregnek is.

Természetesen a Páromnak,aki már bíztat.Mindenkinek, aki segített és azoknak az angyaloknak akik akarva-akaratlan taszigáltak a cél felé!

Jó volt megismerni Eperszemet, Marciékat, Tamást,találkozni Márkus Pistivel,Klárival.Bocsánat,ha valakit kihagytam!

A Puhika a meccsnézést feláldozva értem jött, készített nekem sonkás tojást vacsorára,kicsit dohogott,hogy a rántott husit újra elrontottam, lefeküdtem aludni és úgy aludtam mint akit leütöttek. Ma reggel farpofa-fájdalommal keltem,de sebaj! Várnak a szekszárdi szőlőtőkék!!!