A faluban én vagyok a kutyás lány.

Ma reggel elindúltam a menetrendszerinti futásomra-reggelente,munka elött esik jól- ahogy megyek ki a kapun az ötvenkiló+-os Babám félresodort a bejáratból és kirohant az utcára.Hívom vissza,megtorpan visszanéz a sárga szemeivel-na mi van nem futunk?,mondhatta volna.

Na jó,adtam meg magam.De hová az ördögbe vigyem a négy terroristát egy olyan környéken ahol a hetek óta tartó esőktől teljesen felázott a terepút,a templomdombon  nem kaszáltak nagyon régen,derékig ér a fű.

Útnak indúltunk az egyetlen autók által nem járt részre,ahol azért beton út van:a termál forrás felé,ahol a talpunk alatt lignitet rejt a domb gyomra.

Kunkik ugrálnak boldogan-gondoltam fél órát elugrálunk,aztán megyek egy falukört,hogy hazaérjek fél nyolcra,hogy tisztálkodás után  nyolckor le tudjak ülni dolgozni.

Jó tempósan trappoltam a csapat után,felértünk a domb első fordulójához.Az út két oldalán folyt le az esővíz,a kutyák rohangáltak,kergetőztek.Valahol a tudat alattimban felcsavarták a veszély-jelzőket.Hívtam az ebeket,gyertek,inkább felmegyünk a domb másik oldalára.Milyen a kutya-főleg az enyéim-,nekiiramodtak valami miatt-később kiderült aztán.

Követtem az utat,de ami a szemem elé tárúlt még az én harcedzett gyomromnak és szememnek is sok(k) volt.A domboldalon kanyargó betonútból semmi nem látszott a rácsúszó hordalék és szeméthegy miatt.A víz nagyjából bokáig ért és ami a legdurvább!!!Vadtetemek maradványi!!!!

Most nem tudom,hogy a vadászok hagyták-e ott a lábakat és azt hordta össze a csapadék,meg a földcsúszás,de az volt a szerencsém,hogy futás előtt nem reggelizek,így csak a teámat hánytam ki...

Ha a látvány nem volt elég,ott volt a szag,amit az ember egy idő után már nem érez.

Sarkon fordultam tehát,és hívtam a blökiket,hogy megyünk-most már haza,mert a gyomrom fellázadt.Ekkor hallottam,hogy a Mignon-polgári nevén Minyó-ordít,aztán hírtelen elhalgat.Egy pilanat alatt sok minden átfutott az agyamon:úr isten,valami más is van itt,mondjuk róka-eszi a dögöket,hol van a többi kutya,hol a Minyó és hogy keresem meg,nincs nálam jeladó,hogy megkeressenek,ha elmerülök a sárban.A legdurvább "Gyilkos elmék" epizód játszódott le a szemem előtt.Kiabáltam a kicsi nevét de rájöttem,hogy ezzel nem találom meg,bizony be kell mennem a susnyásba.

Érdekes a fájdalmat ilyenkor nem éreztem,csak már itthon.

A kutya értelmes jószág,azonnal megérzi,ha gond van,vagy még előtte.A három másik egyből a negyedik keresésére indúlt,bokáig álltam a trutymóban,másztam befelé a az embermagas gazban,amikor megláttam egy beton valamit,amire felmászhattam,hogy körülnézzek.

A kutyák szűkölni kezdttek,kezdtem pánikba esni.A kicsit sehol nem látom onnan föntről,ezért lemásztam a csalános és még kitudja milyen növényzetben.Keresd a Minyót!Minyó!Minyó!

Egyszer csak a Bella nekirohant kifelé a gazosból a megmaradt napraforgó táblába,utána az anyja a Baba.Mellettem tovább sírt a Kinga és már én is a sírás határán voltam.Kerestem tovább a kis szarost!

Eltelt egy örökkévalóságnak tűnő 4-5 perc,mire a két juhászkutya visszacsörtetett.Látom,hogy utánuk mozog a bozót:Az én kis Szaroskám szalad felém sarasan!Úgy megszorongattam ölelgettem őt is,meg a két nagytestűt is hogy csak na!!!

Kicuppogtam a sárból és a szemétből,és hazáig ölben vittem a csavargót.Nem tudom mi történhetett,lehet megijedt valamitől...

Hazaérve megetettem a négylábúakat,akik most alszanak a napon,a Minyót megfürdettem és most a helyén alszik a macskával.

Én beálltam a zuhany alá és a kézfertőtlenítésre(műtéti bemosakodó szappan) használt szappannal mosakodtam le tetőtől talpig,a ruhák főzőmosáson vannak,a cipőm kiöblítés után formalinnal kibélelt nejlonzacskóban pihen.

A lábszáram és a karjaim tele csaláncsípéssel és csattanó maszlag marásával.Jó kis túra volt a mai reggel!

Legközelebb akkor viszem ki a társaságot,ha lekaszálják a templomdombot!