Tegnap új taggal bővültünk! Szép darab, remekbe szabott, magabiztosan elegánsnak tetsző, csak úgy szelte a gáti jégkását! Szóval Cipő meg az ő Nyula kiment ma gyakorlatozni, hogy hogyan fognak egymás mellett botorkálni a sötétben a Balaton mellett. :)

Szombaton isi, vasárnap kipróbálom a Pilisszentlászló-Dömös-Pilisszentlászló útvonalat, viszem az új cipellőmet.

Tegnap felkerekedtünk, hogy új futóútvonalkat keresgessünk a Pilisben... Van elég, szerencsére! Pilisszentlászlótól elindultunk a kéken a Sikárosi eh. felé, húhh, ha még láttatok meseszép fenyvest!!! Minden csupa friss hó, semmi sár, vagy latyakos vacakság, gyönyörű tisztaság-fehérség minden, festeni sem lehetne szebbet. Aztán a piroson mentünk tovább, majd a sárgán a Lajosforrásig, onnan a kék+ on a Zengő völgy felé. Itt, a villás elágazásnál pedig áttértünk a zöldre, amin hamarosan eljutottunk a Petőfi pihenőig. Nagyon szép panoráma nyílik onnan, ha arra jártok, feltétlenül nézzétek meg! Ahogy lenéz az ember föntről, rögtön a szakadéknál lát egy fura, gombaforma szikla-szerzetet, nagyon jó fej :) Zöldön tovább a menedékházig, ahol nagypofájú, harapósnak tűnő jószág tépi a száját, kissé vicces az önbizalma, de nem kell tőle félni. Onnan csak 1-2 km és belelukadunk a műútba, ami aztán elvisz Dömör-kapu felé, sőt, azon is túl, egészen Pilisszentlászlóig. A táv cirka 22 km, kirándulófutáshoz abszolút megfelelő és ráadásul szép is!

Azon gondolkdtam még, így, hogy itt van a Pilis térkép kiterítve előttem, hogy a pilisi bicikliutakat is be lehetne futni és ezzel minimum két legyet tudok ütni egy csapásra. Hosszú, aszfaltos futásra nagy szükség van, de azt nincs nagy kedvem autók mellett letudni, miközben telefüstölik a tüdőmet. Következésképpen legjobb a hegyekben megejteni, mert ott tiszta a levegő, nincs bukdácsolás, bokaficam és egyéb finomságok. szint is van, az állítólag jótékonyan befolyásolja az alapsebességet, meg éltévedni sem olyan könnyű, az utak egy idő után nagyon ismerősek lesznek. ja, és mellesleg itt lakom majdnem a szomszédban... csak egy példa, amit gyorsan kinéztem: Pilisszentlászlótól Dömösig van egy szimpatikus út, esetleg oda-vissza is megtehető, max. 30 km-nek tűnik így. Atom valszeg kisujjában hordozza az összes pilisi bicajút kordinátáit, majd jól kikérdezem, hogy mit ajánl.

Tavasszal pedig jönnek a balcsi-résztávok! :) A "Tihanyból áthajókázás a túlpartra, majd onnan visszafutás Tihanyba"-project nagyon tetszik. Sőt! Egyszer a Velencei tavat is körbe lehetne futni akár éjszaka is... mert ugye, azt is kell gyakorolni. jaj, annyi terv van... Az új cipőmnek pedig futnia kell, át kell esnie néhány komoly bevetésen, hogy mire eljön a Nagy Nap (még 169-et alszunk), minden rigyi-ragya bütykömmel, kalápácsujjammal összebarátkozzon :)

Új év, melyhez illenek a Nagy Tervek... Számomra az Ultrabalaton lesz az év csúcsversenye. Fogtam egy papírkát és berajzoltam a közepére egy Balatont és össze-vissza firkáltam felé mutató nyilakkal. Minden nyíl egy  megfontolandó gondolatot, vagy egy részfeladatot jelent, amin munkálkodni kell, vagy csak egyszerűen beszóltam magamnak így például: "végig kel futnod az éjszakát! Bukdácsolni fox, eltévecc és közben el is alszol..." Vagy: "aha, asziszed, hogy ezt a távod is lefutod két banánból és egy szelet műzliből, mi?! Majd 150-nél, mikor rezegsz, mint egy telefon, mert úgy lemerültél, nézel ki a nyúlfejedből!" És így tovább... tehát van  min dolgozni :) Mondjuk némi tapasztalatom van a hosszútávú ügyködésben, egyszer 36 órát burkoltam, máskor hasonló időintervallumon keresztül festettem pihi nélkül. Az is nagyon nehéz tudott lenni.

A pontos terv még nem készült el, talán most hétvégén összeülünk Ispivel és mindent megbeszélünk. Múltkor azt mondta, hogy mióta bejelentettem a nevezést, ő is izgul :) Amit kútfőből tudok és biztos vagyok benne, hogy kell a felkészüléshez: Éjszaka is futni, lehet erdőben, vagy aszfalton, de szokni a sötétet és a fáradtságot. Yoyokával már megbeszéltük, hogy elmegyünk 1-2 tt-re, vagy ha más nincs, kitalálunk magunknak vmi éjszakai foglalatosságot. Fogok edzeni a "tett színhelyén", mert arról tudom, hogy megnyugtat. Jó, ha ismerem a terepet és tudom, hogy mi vár rám. Épp ma beszéltük a Bélával, hogy tavasszal leugrunk hétvégén egy-egy szakaszt lefutni. Szokni kell a monoton aszfaltot. Próbálgatni, hogy milyen főtt ételt tudok megenni gyomorundor nélkül, ill. jó lenne elkerülni a tavalyi bokorbaugrálósdit is, az nagyon sokat kivett az emberből, emlékszem. A lábam szerencsére remekül van és én is nagyon jól vagyok, szinte szárnyra kaptam a ténytől, hogy a Balatont készülök körbefutni! :)

Aztán van nékem új cipőcském is... de erről majd később írok, legyen elég, hogy álmaim cipőjét fújta hozzám a szél, nem is akármilyen módon ;)