Vége van a második Neera-kúrának. Sikerült pont úgy beilleszteni az edzéstervbe, hogy semmi gubancot nem okozott, illetve remélem. Azon merengtem a Dorog-szárligeti futás alatt, miközben a hátizsákomban ott zötykölődött velem 2heti kajám, félszekrényni váltás ruha, telefon, térképek, miegymás, hogy vajon milyen lehetne enélkül futni. Aztán, amikor kajaszünetet rendeltem el, gyorsan szaladtam egy kicsit a terhem nélkül... háááát, az bizony nagyon jó volt! Később meg eszembe jutott, hogy tulképp a nap 24 órájában fuvaroznom kell a túlméretezett hátsómat és egyéb elhájasult alkatrészeimet és az aztán az igazi non-stop cipekedés! Szinte észre se veszi az ember, mert mindig ott van rajta a nemkívánt utitárs, szépen elosztva mindenhol. És persze hogy ez fölös meló a szívnek, az izületeknek, meg mindennek. Úgyhogy eldöntöttem, hogy a 2 éve elkezdett szakaszos fogyókúrámban megint lépek egy lépcsőfokot a saját versenysúlyom (50kg) felé. Csak hogy tiszta legyen a kép: 2 éve 75 kilósan menekültem el itthonról végső elkeseredésemben. Cipruson hagytam ebből 10 kilót, de keményen megdolgoztam érte! 10 perccel kezdtem, még hajnalok hajnalán osontam ki a tengerpartra kocogni, mikor senki sem látott... aztán hazajöttem és úgy megszerettem a futást, hogy egyszerűen nem tudtam abbahagyni! :) úgyhogy gyorsan jött a Nike félmaraton, majd gondoltam egy nagyon merészet és a Plus maraton. Közvetlenül utána pedig észrevétlenül belesodródtam a BéBu-ba, majd Sárvárba, életem egyik legnagyzserűbb élménye volt az első ultra verseny! De érdekes, hiába futottam sokat, elég stagnálós volt a súlyom, mindig 65-63 kiló körül mozogtam. Tavaly októberben anyát látva, hogy lefogyott, megfiatalodott és megerősödött ettől a kúrától, én is belevágtam, (próba-cseresznye) és bevált! 5-6 kiló szattytól szabadultam meg és hihetetlen energikus lettem, és ami érdekes, hogy semmi nem jött vissza. Arra gondoltam, hogy ezt a tisztító-méregtelenítő kúrát minden évben kétszer meg fogom csinálni, nem is a súlyvesztés miatt, hanem az áldásos pucoló hatása miatt. ne tudjátok meg, mennyi dzsuva eltávozott belőlem a 10 nap alatt! Hihetetlen... De a lényeg, hogy most is sikeres voltam, 54 kilót nyomok jelen pillanatban és egyszerűen kicsattanok az életerőtől! És közben is futottam, igaz, csak a szokványos 5.5 kiliket a gáton, de mellette aerobikoztam, sőt, előfordult, hogy két aikido edzést csináltam végig egymás után. Jó, akkor mondjuk kivoltam, mint a liba, de sebaj :)

Szóval most lement egy tele futóhátizsáknyi csúnyaság rólam, amit a T100-on nem kell cipelnem :)) Nagyon örülök neki!!! Hogy arról a sok, évek óta nem használt gatyóról, szoknyáról ne is beszéljek, amik ott figyeltek szomorúan a szekrényemben és most tudom hordani őket.

...meg különben is... egy sportoló ne legyen dagadt disznó és punktum ;)