Hát kezdődött az egész pénteken elmentem a szoksásos Kőbányámra Szűcs Rajmunddal, a Miskolc maraton nyertesével, ez nem túl különös, hisz szinte minden pénteken ez a program, 4 kilinél ottahgytam, de együtt értünk a célba, elég jó kis futás volt, utána pár sprint, majd még elmentünk piacra kis gyümölcsért. Hazamegyek , már 4 haveri kör hív a Kispál és a Borz koncertre , de mondtam nem lehet mert másnap Barcikára kell az erő, várható volt rávettek, elmentem, ittam elég szép mennyiséget:) majd kezdődött a koncert, szokásos dolgom ahogy szoktam, elég ismert vagyok, szóval akik ismernek láttak egy csajjal már tudták mi lesz, telt a koncert 4 nő nemű egyénnel, gabajodtam össze. Már tudom koncert után ilyenkor gyorsan kell távozni:) Meg is tettem, de hát eggyel tovamentem egy kocsmába, már csak kólát ittam, hisz éjfél után járt az idő. Hát mire észbekaptam már nem ment busz kicsi falumba. Haverral hazasétáltunk Miskolcról, ez jó pár kili, 3 kor megcéloztam az ágyat, gondolom ismeritek azt az érzést, hogy forog az ágy, és dübörög a zene a fejben , közben sötét szobában valójában nincs semmi. Nehéz elalvás volt, de
szombat reggel csörög az mobil, Bryan Adams: Summer of a 69, na 2-2ésfél óra alvás után fürdés, kaja, reggeli dolgok, és már szülővárosomban is voltunk kazincbarcikán, a Barcika 25A túrán, ELindultunk, tudtam egy lassú bandával megyek, így mondtam mindenkinek rakják be hozzám a cuccot, viszek én mindent a táskába, csak haladjunk. Ők futnak én sétálok hosszú lépésekkel, a tempó mégis ugyanaz:) késő volt már kegyetlen sár, messze az 1. állomástól, és csak percek voltak hogy be ne zárjon az EP., mindekinek a menetlevele nálam volt így nyomtam felfelé a sárban egy húzós tempót, pont 10:00-ra odaértem,ht 10 perc alatt 20-at vertema csapatkámra így leültem, bevártam őket, és elindultunk le, hát beszélgetve haladtunk, de kezdett fájni a térdem, Beértünk NAgybarcára 2. EP., innen aszfalton kellett menni Bánhorvátiba, itt nyomtam 3:30-as kiliket, csak mer jó esett, táskával futni:) falutáblánál megint bevárás volt, el is értünk a 3. pontra, egész jó tempóban. Az hittük 14:00-ra végzünk is, hát elindultunk tova fel a hegyre, valahol elbasztuk az útirányt, és elkavartunk, +pár kili, és innen már nem nagyon futottunk, nem bírtáka strapát:) ejjejj, olyan sár volt,ááá, képeket töltötteem fel, cuppogtunk a sok centis sárban. Megérkeztünk, 13:30-kor a 4. EP.-re ahol ekkorra már részegek voltak a pecsételők, na mindegy haladtunk tova, egy társunk feladta, és elindultunk a világ legsarasabb nagyon meredek emelkedőjén, csak mentünk olvastam az itinert, hát már csak itt kéne lenni annak az EP.-nek de sehol! Pedig jó felé jövünk, egy óra múlva még mindig sehol, ekkor az jutott eszembe biztos ezt kihagyták a szervezők, hát nem csak ezek a kilométerek, kb 20 percesek voltak, pedig nagyon tempós túra tempó kocogással váltakozva ment, nem tom ez hogy lehetett ennyi idő. Na itt már kezdett kijönni rajtama fáradtság, a résztávozások, az éjszaka:) Elidnultunk lefelé, néhol háttal kellett mennem, annyira fájt a térdem. Féltem, hogy vasárnap reggel, nem tudok majd Csabiékkal menni a Bükkbe, de innen szépen bekutyagoltunk Barcikára, és el is értük a célt, csakély 6és fél óra alatt. NAgyon kész voltam, nem alábam, úgy a testem merült le, kocsiban alig tudtam nyitva tartani a szemem, be az ágyba és
csak Vasárnap reggel nyitottam ki szemem, gondoltam ez nem lehet még csak most aludtam el, alig tudtam kiszállni az ágyból, fürdés, reggeli dolgok, és irány Miskolcra a Reggeli futásra, meglepően tapasztaltam a kocsiban hogy nem fáj sehol a lábam, pedig koncertek után a vádlim szokott, plussz a kemény futások, de valahogy jónak érzetem, már csak reméltem hogy jó is. Németh Csabi ahogy szokott 8:05-re ért oda, hihetetlen tempóban közeledett. Elindultunk, jeges dózerúton fel Bükkszentkereszt felé, majd le a 20-25 centi hóban, amiből Lillafüreden már csak 2-3cm volt. Jól ment, futottam velük, beszélgettünk, majd Alsóhámortól kicsit megnyomtuk a végét. Azóta földrajzot tanulgattam, meg végre ettem:) NA ez egy nagyon tartalmas jó hétvége volt!
Most végigolvastam, hát tanúlság számomra meg kell javulnom!
NA kezdjük az elején, 1991. 12. 16. 8:30 megszülettem, ugrunk kicsit, péntek már lazábban edzettem tornateremben, mert szombaton életem első teljesítménytúrája következett a Téli Mátra S.
Reggel 5:20kör csörög az ébresztő, na mondom ez vicc, 5:40-kor kiszenvedtem magam, reggeli dolgok, meg jó adag Sima tészta reggelire. Ezek után 6:10-körül beültünk testvérem kocsijába és elindultunk, még Miskolcon felvettünk egy sportársat, egyszer megálltunk pihizni, és 8körül oda is értünk Mátrafüredre. Találkoztunk néhány szintén kedves Miskolci sportársal. BEcsekkoltunk 8:30és neki is vágtam társak nélkül. Aszfalt emelkedővel kezdődött gondoltam amíg lehet legalább addig haladósra veszem a figurát, hát olyan 3:30-as km-errel kezdtem, aztán jött a terep, kerülgetések, Mindig hallottam ez hogy megy ilyen gyorsan? Hát hamar el is fáradtam a kerülgetésekbe, fékezni, kis sprint, megint túrázó mögé be, és ez így ment elég sokáig, eléggé fagyos volt a a föld, én nem szaroztam óvatos kerülgetésekkel, bár a bocs szóra már pár km-er alatt ráállt a szám, néhányaknak tetszett hogy töröm az utat és próbáltak beállni mögém, asszem egy srác egész okáig bírta kb 200m-ig:) lejtett az út. Lajosháza előtt nagyon megzakkantam, Szóval még az eléggé az elejénSzerencsére így is behoztam két futót, akik mögé beálltam kb 2 percre így összeszedtem magam, és tova haladtam, itt véletlenül szájba nyomtam egy csávót:) és beértem egy kis bukás után életem első ellenőrzőpontjára, megláttam a sort, hát gondoltam ez sok, így hát "udvariasan" előre álltam, és tova robogtam, innen már kicsit kevesebb voltak, és már nem nagyon zavart a tömeg, csak hát kifárasztottak mire erre a ponra értümk. Jött a patak, EZt sokszor keresztezni kellett, először volt híd szerű szerkezet, egy kidőlt fa, pont kis csoport után értem oda, mondták mennyek előre, de én emg mondtam mennyenek nyugodtam, legalább megnézem hogy kell átmenni, első beesik párja szintúgy, hát én már ekkor el is indultam be a patakba, térd gölött ért itt nekem az 1 fokos víz, jól esett nagyon:) majd futottam tovább ismét patak átkelés, sípcsontig, majd megint, és ismét boka fölött a vízben, itt már elértem a hóhatárt, és egy patak átkelésnél eszembe jutott nem keek át úúgyis majd visszajön az út, na ez volt az a pont ahonnan nem volt több kereszteződés, itt elkavartam pár pecret, majd visszatértem a helyes útra ahogy mondanák a templomban:) majd bokros szúrós rész, jelzés nélkül, elbizonytalanodtam ekkor nemrég elehagytam egy bojt, hát visszafutottam, mondták jó mehetek tovább, mentem is, konkrétan jég volt a talaj, megpróbáltam haladni rajta:) LAssan elérteme egy táblát 1km az EÁ. így hát nézteme gy időt gondoltam lassan haladok a lehibernált lábaimmal, így lesz vagy 5 perc felfelé, hát 6 perc után meg is érkeztem:) pecsét nyomulás tovább, ja innen senkivel nem találkoztam csak pecsételővel, lejtőn röktön sprintbe beindultamde jó innen már nem állít meg semmi, de...:) olyan emelkedő következett, hogy már inkább sétára válltottam,hosszú lépésekkel haldtam, de ez fárasztóbbnak tünt , mintha kocognék felfelé, Mátraházán megkrestem a jelzést és innen már tényleg megindultam sprintbe lefelé, majd párszáz méter után patak átfolyás megfagyva, rátipegtem de aztán gondoltam egyet és inkább rendesen átfutottam ezt a részt, kisebb piruettekkel de bukás nélkül abszolváltam, követtem a jelzést, mígnem kettévált az út, jelzés pont úgy, hogy lehet bármelyik út a Piros, de eszembe jutott a politika és elindultam jobbra, jól döntöttem:) SPrinteltem lefelé, annyira kihalt volt minden , kezdtem aggódni elbasztam az útirányt, de mentem tovább ládtam egy kötelet, amit a szervezők raknak ki nehéz részeken, jó az út, de minek egy kötél egy dózer út kereszteződésében? Mire ezt átgondoltam már a hátamon feküdtem:) Hát konkrétan jég volt a hó alatt és még ugye az első elrehaladók között voltam és nem volt kitaposva az út, vagy 200m után egy erős lejtőn, hóhatár alján két lány tipegett lefelé, egy ugrással mentem el mellettük, hallottam, elég hangosan beszéltek, megszólal az egyik: Anya, erre nem hat a gravitáció?Hát naépp sprinteltem, megérkeztem az utolsó ellenőrzőpontra, a remete kinézetű emberek becsételtek útbaigazítottak, mertrossz felé mentem volna, és mondtak még fél óra, hát gondoltam az baszna be, sprinteltem az itt jó talajan, és beértem Mátrafüredre, Egy kicsit elkészültem az erőmmel, de így aszfalton haladósra vettema figurát, 3:20-3:30-as kilométerrel felyeztem be, a szervezők, még nem álltak készen a fogadásomra, így hát ordibálltak egymásnak, végül megkaptama pecsétet. Ezzel ellenőrző állomásokkal, tévedésekkel, esésekkel, meg minden nehézséggele gyütt 1óra 47 perc lett az időm. A futó időm az -5 perc. Ezzel életem első teljesítmény túráját, meg is nyertem 8 perc előnnyel. Jövőre már fogom ismerni a pályát, patak átkelésre kell készülni, nagy tömegre meg, számomra ieállis szintrajzra. Így 1óra 30perc alá szeretnék menni jövőre. Bosszantanak a tévedéseim, de nem tudom mért hisz így is nyertem, sose vagyok elégedett, ezen a tulajdonságomon változtatnom kell! Amíg vártam a 2 percel utánam induló utazótársam, benyomtam egy sört, ismerkedtem, meg hasonlók:)A verseny után Gyöngyösön angyons imán belémfért egy óriás pizza. Végre hazaértem 2 órás utazás után, ó most jó meleg fürdő gondoltam. Hát nem volt víz a falunkban, olyan mérges lettem, röktön telefonáltam is a haveroknak hol vannak, ezután kb 5 perc kellett míg a legközelebbi nem dohányzó kocsmáig eljutottam, és kb 6 perc kellett amíg ez első stampó pálesz lecsúszot, majd a köv, és a....
Ezzel teljesen szép lett a nap, Most úgy néz ki Február 14.-én elmegyek a Barcika 50-re, vagy 25-öt fogom lefutni még nem tudom.