7 hozzászólásEgy hete voltam dokinál a térdemmel.A röntgen semmit nem mutatott...illetve csak a szexi térdkalácsomat..XDSzóval az orvos is kicsit tanácstalanul annyit javasolt hogy pihentessem két hétig,aztán fokozatosan terheljem.Nem látott semmi olyan kóros elváltozást ami miatt abba kellene hagyjam a futást,vagy mondjuk műteni kellene a lábam, vagy ilyesmi.Azthiszem szerencsés vagyok.Talán csak túl nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a futásba,túl sok edzésen voltam, bár én nem éreztem megterhelőnek.De hogy is éreznénk megterhelőnek azt ami ennyire jó?!Tehát egy hete már kispadon vagyok,próbálok nem futni,betartani azt amit a doki mondott.Nincs kedvem még egyszer találkozni vele (annyira nem a zsánerem).
Azt hittem majd unalmas lesz és az ég világon semmi nem történik velem,amíg nem húzhatok futócipőt,de tévedtem.A pálya szélén állni is legalább annyira izgalmas mint versenyben lenni,edzésre járni.Sokmindent át tudtam gondolni,újraértékelni.Átgondoltam hogy mit kockáztatok,ha nem vagyok türelmes.Bár furcsán hangzik, de minden sportolóra ráférne egy-két hét kényszerű edzésmentesség hogy megtanuljon figyelni az eszére.Sokszor csak akkor vesszük észre hogy nagy a baj,amikor már tényleg lépni sem tudunk a fájdalomtól.Pedig igazából a testünk már korábban jelzett,lehet hogy halkan,de jelzett.
A másik amit figyeltem, hogy körülöttem melyik "játékos" hogyan játszik.Azt szokták mondani hogy ha valaminek a középpontjában vagy,akkor nem mindig tudod reálisan megítélni a dolgokat,legalábbis nem úgy mint egy kívülálló.Nekem most megadatott a lehetőség hogy kicsit "távolabbról" szemléljem az eseményeket,az embereket akikkel együtt futok, egy edzésre járok.Ülök a kávézóban,és semmi mást nem teszek mint figyelek.Ki, mire hogyan reagál,hogyan beszél hozzám.Sokkal több mindent észreveszek,mintha bennem lenne az edzés miatti drukk,meg hogy menjünk már futni.Lehet hogy ez egyfajta játék hülyegyerekeknek,de ennek a játéknak köszönhetően már tudom hogyan viszonyuljak egy-két futótársamhoz.És még egy hétig ücsörögni fogok!!!!....
Határozottan tetszett ez a bejegyzés, több szempontból is - természetesen a sérülés kivételével. Nagyon szeretem, amikor gondolkodásra késztetnek az olvasottak, szerintem nagyon fontos dolgokat fogalmaztál meg. Időnként nagyon jó, sőt szükséges is figyelni - befelé, kifelé egyaránt. :)
Mielőbbi, fájdalommentes futásokat kívánok!