Az egész azzal kezdődött hogy tegnap annyira összejöttek a dolgok hogy este 9 körül estem haza és sötétben már nem lett volna biztonságos futnom, szóval a 3 hét alatt először úgy alakult hogy ki kellett hagynom a futást,ráadásul délután is annyira meleg volt, hogy totál hülyeség lett volna ha elindulok.Annyira bosszantott a dolog,mert nagyon szeretném végigcsinálni ezt a 6 hetet. Megnézni mire vagyok képes, és egy kicsit fejlődni,és eddig nagyon jó volt hogy kétnaponta futottam, az időbeosztásomnak is megfelelt, szóval nem volt semmi gáz....eddig.

     Ma reggel korábban felkeltem,gondoltam pótolom a kimaradt edzést,meg felavatom az új futózoknimat is,jobbanmondva az első futózoknimat.Még sosem futottam reggel,de addig eljutottam agyilag hogy nem lenne üdvös dolog egy 4 tojásos rántottával a gyomromban kocogni menni,de hát valami mégis kell ami energiát ad.Maradt a babapiskóta, amiből komoly 3 darabot sikerült bemelegítés alatt magamba tömni.Sürgetett az idő,még a meleg előtt le akartam futni a napi futnivalómat.Háát!!!A futózokniról annyit, hogy aki kitalálta az nem volt komplett.Tuti van haszna is,és az ember biztosan megszokja,de én az első 6 perces körömet úgy futottam le hogy sűrű szitkozódás közepette próbáltam nem figyelni arra hogy satuban van a lábam.Esküszöm olyan érzésem volt,mintha egy gyerekzoknit erőltettem volna a lábamra.Görcsben volt a talpam,pedig jó méretet vettem.A 3 perc séta még nagyobb kín volt, nem gondoltam volna hogy ennyire fogom várni a következő 6 percet.Megfordult a fejemben, hogy hagyom az egész edzést, és minél előbb megszabadulok a cipőtől, és a zoknitól is, még ott az utca szélén.Aztán az is átvillant az agyamon hogy már a 3. hét végén vagyok, lassan túl a felén,mostmár nem kellene feladni. Talán egy pár kör után jobb lesz.Tényleg enyhült a szorítás,és be tudtam fejezni az edzést, de eddig ez volt a legrosszabb.....