Minden évben más arcát mutatja a Mátra így télen. Most egy hamísítatlan téli mátrát kaptunk.

Gyönyörű, havas táj, a Kékesen szikrázó napsütés, már-már meleg, lentebb meg a mostanában szokott

-8-10 fok. Megállni nem nagyon volt szabad az átnedvesedett ruhában.

Mátrafüredről indulás 7:50 kor. Nagyon sokan indultak már el. A településről kiérve terepre érkeztünk.

Nem kellett sok idő hozzá, hogy felismerjem, ez csuda kemény túra lesz.

A hó váltózó mélységű, 20-50 cm. Volt az ösvény, ahol haladt mindenki, és volt az ösvényen kívüli terület, ahol érintetlen volt a hóréteg. Iszonyat sok erő ment el előzésekkor. Kilépni  az érintetlen hóba sokkal magasabbra kellett a lábat emelni, mint egyébként. A combfeszítőket ez különösen megdolgoztatja.

Nem sok idő kellett, hogy belefagyjon az ivózsák csövébe a víz. Innentől a víz ott lötyögött hátul szépen, cipeltem 41 km-en keresztül, de inni nem tudtam. Pedig kellett volna. Nagyon nagy volt a folyadékvesztés.

Elérkezünk Lajosházára. Pofáraesés volt. Nincs hivatalosan innivaló frissítőnek, csak alma. Kénytelen voltam két pohár teát 300 ft-ért venni, nagyon szomjas voltam. Nézegettem a térképet, következő teázási lehetőség 8 km-re Mátraszentimrén. Kemény lesz. Izomgörcsök elsődleges oka a folyadék- és só vesztés, csak másodsorban magnézium hiány, meg edzetlenség.

1 óra 25 perc múlva elértem Mátraszentimrére. Kb. 6 dl-t megittam, több nem fért hirtelen belém, meg sokat toporogni sem akartam a fűtött helyen. Vittem még az útra 3 dl-t, ez osztottam be a 12 km-re lévő Vörösmarty turistaházig. Ennél az ellenőrző pontnál fut össze a 4 táv, nagy volt a tumultus. Hosszú sor várt pecsételésre, kint a kitűnő árnyékos -8 fokban. Nem esett jól az ácsorgás. Eddigre csurom víz volt a három réteg ruha rajtam, és ezen már nem segít semmi. Ha futni indulsz télen fuss, és ne állj meg. Ez ökölszabály. Aztán megjelent hirtelen még két pecsételő, és gyorsan haladtunk. Bementem a turistaházba, ismét 6 dl tea a gyomorba, 3 dl az útra. Édes kevés volt, egyfolytában szomjas voltam, de ezen csak a célba érés segít. Így haladni kell előre.

A haladással voltak némi nehézségek. A hó nagyrészt porhó volt, ami úgy viselkedett, hogy ha ráléptél, szétfolyt a lábad alól, és csúsztál valamerre. Minden lépésnél. És az utánad következő lába alól szintén kifolyt. Mintha homokban mennél. Nem az volt, hogy az első 1000 ember simára taposta, az utána jövők meg szép simára taposott ösvényen haladtak. Nehéz volt az elsőnek is, meg az utolsónak is.

A hó alatt természetesen ott voltak a Mátra természetes tartozékai. Sziklák, kövek, gallyak. Csak nem látszottak. De cipő megtalálta őket, csúszott a lábam össze-vissza. Úgy mentem, mintha fél liter szilvát tisztán megittam volna. Szét is rugdostam a bokáimat.

Tehát volt sok-sok séta, kis futás, a többi meg futáshoz hasonló tántorgás. Elég speciális futó stílusokat kellett művelni, alkalmazkodni a környezethez. Az előzések folyamatosak voltak, vitte az erőt rendesen.

Kékesre felfelé elég idegőrlő volt. Itt már elég nyűgös voltam. Nem tudtam a saját ritmusomban haladni, pedig ez séta volt. Egy ember toporgott elől, és toporgott a mögötte lévő másik 100 is, mert piszok nehéz volt elmenni itt. Azért összeszorított fogakkal itt is előzgettem, de emelkedőn felfelé 30 km után ez a művelet különösen görcsveszélyes.

Kékesre csak felértünk, folyadékpótlás, és indulás az utolsó szakaszra. Itt csodaszép idő volt, aztán ahogy haladtunk lefelé, úgy hűlt a levegő érezhetően.

Ezt a szakaszt különösen szeretem. Majdnem végig lejt, így piszokul meg lehet futni. Csak nem most. Itt is porhó volt, így a tántorogva futást tudtam elővenni, hogy haladni tudjak. Nem volt jobb sétálva sem, úgy is csúszott, ráadásul tovább tartott volna.

Csuda örültem az utolsó ellenőrző állomásnak. Már csak 3,9 km. Kékesre felment az M-es táv is, és ugyanitt jött le, mint az XL, így előzés előzés hátán volt. Kicsit jobban el lehetett menni a sétálók mellett, mint korábban, így viszonylag jól haladtam.

Mikor aszfalt került a cipőm alá, úgy éreztem magam, mint a partra szálló tengerész. Megszűnt a billegés, csúszkálás.

Célba érés, boldogság. Cipőmön tömbökbe fagyott hó, még éppen éreztem a láb újaimat.

Célidő: 14:39. 6 óra 49 perc volt a teljesítés ideje.

A harmadik XL-es teljesítésem, és ez volt mind közül a legnehezebb.

Ilyen minimál frissítéssel rég teljesítettem túrát. Két darab 45 g-os gélt ettem közel 7 óra alatt. Nem éreztem energiahiányt. Nem tudtam gyorsabban haladni, ehhez meg elég volt ennyi is. Folyadékból kétszer ennyi is elkélt volna, de így is megoldottam.