4. Spártai Százas

Budapest, Margitszigeti futókör. 5280 méter 19 körben az 100.32 km.

Amolyan szezon utáni verseny volt ez, amit elsősorban egy olyan ultrás hosszú futásnak szántam, de csak versenyzést csináltam belőle.

Már korábban nézegettem ezt az eseményt, de a SPAR maraton után erősen függővé tettem az indulást.

Az OptiVita 50 km-es versenyén már sokkal jobb formában voltam, mint korábban, és az ezt követő edzések is jól mentek, így egy héttel a verseny előtt szilárdan elhatároztam magam, hogy indulok.

Aki nem ismerné, ez egy futók által szervezett verseny. Amolyan utolsó lehetőség a futóknak, akik indulni szeretnének a jövő évi Spartathlonon, és még nincs kvalifikációs eredményük, szerezhetnek egy 10 órán belüli (nők esetében 10:30) 100 km-es eredményt. A kvalifikációs eredmény elismerésének feltétele a görög rendezők részéről, hogy legalább 5 szintidőn belüli teljesítő legyen.

A versenyen nevezési díj nincs. Minden futó a frissítőjéről maga gondoskodik, illetve korlátozott mértékben a rendezők, segítők is tudnak biztosítani (volt is bőséggel, éhen szomjan senki nem halt akkor sem, ha nem hozott semmit).

Tekintettel arra, hogy a futónak elég nagy a fogyasztása vízből 100-on, komoly cuccal indultam Pestre. A hátizsák 13 kg volt, az utazótáska 7 kg, így összesen 20 kg cuccot cipeltem. Maradt tartalék bőven, de visszafelé jóval könnyebb volt.

Ruhából is pakoltam mindenfélét, bár egyenletesen jó időt jósoltak. Gyakorlatilag végig abban futottam, amit reggel a futáshoz felvettem. Alul hosszú nadrág, felül a jól bevált három réteg, ujjatlan atléta, vékony rövid és hosszú ujjú felső, sapka, kesztyű, és a rongyosra futott HOKA.

A verseny végével iszonyúan tudok fázni, így száraz váltóruhából is pakoltam bőséggel. Meleg zuhanyra lehetőség volt a MAC-ban 1000 Ft-os napijegyért, éltem is vele.

Versenypálya a Margitszigeti futókör, ahol 19 kört kell teljesíteni. Rajt és Cél a MAC hátsó bejárata, ahol a valamikor időt és hőmérsékletet mutató (már nem működő) rajtkapu található.

A körszámlálást és mérést kézi számlálással és méréssel végzik. Idén újdonság volt, hogy a Traxpace jóvoltából chip-es időmérés is volt, így a https://www.facebook.com/Traxpace oldalon lehetőség volt élőben követni a verseny állását, illetve naplózva vannak a pontos köridők.

A legkorábbi rajtidejű versenyem volt. 3-kor kelés, 4:25-ös vonattal fel Pestre, rövid utazás villamossal, és már kinn is voltam a Margitszigeten. Még épp hogy csak kezdett világosodni. A Rajt kicsit csúszott, így 7:08-kor elrajtoltunk. 23-an indultunk a 100-as mezőnybe. Aki kevesebben akart futni, bátran csatlakozhatott a nap bármely szakaszában. Végül 8 futó teljesített a  100 km-et, 5-en szintidőn belül.

Így év végén már nem éreztem magam abban a formában, mint év elején, szezon kezdetekor, így óvatos kezdés mellett döntöttem. 140-es pulzust tartását tűztem ki. 24:30-25:30-as körökre álltam rá, és ezt nagyon sokáig tartani is tudtam (első 8 kör). Frissítést a 2-ik körtől elkezdtem. Tervem nem volt, ötletszerűen vettem ki ezt-azt a táskámból. Gél, iso, banán, vitatigris, zabszelet, bekevert fehérje por, glutamin. Vitatigrissel kezdtem, majd gél, aztán iso. 4 óra elteltével már farkas éhes voltam. Nem energia hiány volt, hanem korgott a gyomrom. Egy szendvicset ettem a vonaton, nem akartam teletömni magam a rajtidő közelsége miatt, az meg eddig tartott. Így banán következett, majd a következő körben még egy zabszelet, amivel az éhségem sikerült csillapítani. Vizet kb. minden második körben magamhoz vettem egy 0,5 l-es palackkal, amit a kör alatt megiszogattam. Só tablettáról most nem feledkeztem meg, óránként ebből is fogyasztottam. Magnéziumból 3 ampulla Magne B6 fogyott, nem éreztem hiányát. Úgy gondolom, hogy az izomgörcsökért nagyobb részben a folyadékvesztéssel távozó só veszteség felelős, kisebb részben a magnézium hiánya. A verseny végén úgy éreztem, hogy az ötletszerű frissítés ellenére az egyik legjobb ultrám volt frissítés szempontjából. Sikerült végig megfelelő energiapótlást biztosítanom. Itt a hangsúly a végig-en van. Ugyanis rendszeresen előfordul velem, hogy a versenyek vége felé kezdem elhagyni a frissítéseket. Már nem esik jól a gél, undorodom az iso-tól, így inkább nem is fogyasztok belőle. Banán ilyenkor is jöhet minden mennyiségben, de a gélből hamarabb és nagyobb mennyiségű szénhidrát használható fel, ami a tempó tartásához feltétlen szükséges. A futó zsíros kenyéren is elfut sokáig, de gyors ultrákhoz nem ez a frissítő való.

A versenyen kipróbáltam némi iramjátékot is. Mivel a frissítésnél, és chip kontrolnál picit mindig meg kell állni, ilyenkor visszaesik a pulzus és a tempó, és ahogy fárad az ember, egyre nehezebb visszagyorsítani. Azt találtam ki, hogy a pálya 500 méterétől 1000 méterig emelek a pulzuson 140-ről 150-re, majd a hátralévő távon visszaállok 140-re. Ez jó volt arra is, hogy egy rövid időre másfajta inger érje az izomzatot, kiszakítva a monotonitásból, felgyorsult a légzés is, ami szintén hajlamos lassulni, ami magával vonja a tempó lassulását is, holott energiával még bírnánk a gyorsabb iramot is, csak a lustaság nagy úr, meg fáj is már minden. Az elmét is edzette, hiszen 60 km után még gyorsulgatni kihívásnak tűnt minden körben, azt gondoltam, most már nem sikerül, de sikerült. Már csak 145-ig tudtam emelni a pulzust, de akkor is tudtam. AZ utolsó három körben ezt a játékot már hanyagoltam, ekkor már eléggé fájt minden. Ekkor már elme trükköket kellett elővennem, hogy tartani tudjam a tempót. Nem az előrehaladás volt ekkor sem kérdés, hiszen ha visszaveszek 6 perces ezrekre, csökken az izmokban a fájdalom, csökken az elmére nehezedő nyomás, sokkal tovább lehet bírni.

Az utolsó 2000 méter még megtoltam, hogy meglegyen a 8:25 (nem lett meg). Elgondolkodtatott, hogy simán ment 20-30 másodperc tempóemelés, és nem 500 méteren. Felmerült a kérdés, nem-e ment volna ez korábban is, több körön keresztül. Lehetséges, hogy ha magasabb falakat bontunk le magunkban, sokkal többre leszünk képesek. Ezért is tartottam fontosnak ezt a versenyt. Csak ilyen távon lehet olyan dolgokat megtapasztalni, és kipróbálni, amiket normál edzéseken nem tudunk megtapasztalni és kipróbálni. Szoktak lenni, főleg a téli alapozás során 40-50 km-es edzéseim, de amit ott érzek, az meg sem közelíti azt, amit itt érzek.