13. E.ON Délibáb Terepfesztivál, félmaraton.

Nehezen emészthető volt a mai menü. Már két-három  hete sejthető volt, hogy igen meleg lesz, de a helyszínen tapasztalható hőség elég mellbevágó volt. Nem túl sok napon volt még ebben az évben 30 fok feletti hőmérséklet, így az  ilyen melegbe történő tempó futáshoz még nem igazán akklimatizálódtam (pedig kihasználtam  minden meleg napot).

13 óra után nem sokkal értem a helyszínre, rajtcsomagot gyorsan felvettem, elsétáltam az E.ON sátrához, és leültem egy árnyékos fa alá. Hát nem szépítem a dolgot, nem éreztem túl erős motivációt egy gyors félmaratonhoz. Ültem a széken, ittam az ásványvizet, és nagyokat pislogtam a napszemüveg alatt, hogy akkor ebből hogy is lesz futás.

Fél háromra valamennyire kisimultak a dolgok, kedvem is nagyobb lett (egy kicsit). Melegítés most csak módjával volt, a rajt előtt minél kevesebb időt akartam a napon tölteni. 

Terv az volt, de sejtettem, hogy a tervet alaposan arcul csapja a meleg. Mindenesetre elrajtoltunk, és ráálltam a tervezett félmaratoni pulzusra, ami 160 körüli. Helyesebben mondva ráálltam volna, de a pulzusmérőm  ismét tréfát űzött velem. Ez esetben csúf gonosz tréfa volt, nem igazán örültem neki. Nézem az órát, és azt mondja nekem, hogy 113 a pulzus. Anyád a 113, mikor 3:50-es ezreket futok 38 fokban.

Hát ennyit a pulzuskontrolos futásról, innentől érzésre futottam. Néha még rápillantottam, de nem akart megjönni az esze. Mindenesetre a stopper működött, így viszonyítani tudtam a kilométer jelző táblák alapján.

A terv részét képezte az is, hogy nem sokat tökölök a frissítő asztaloknál, csak gyorsan iszok egy kis vizet, és már haladok is tovább.

A harmadik kiló méternél a tervem minden része összeomlóban volt.

Éreztem, hogy a tempót nem tudom tartani. Olyan hőtermeléssel járt nálam, amit a testem nem tolerált, ha akartam, ha nem lassítottam.

A terv másik része, miszerint nem sokat tökölök a frissítéssel szintén hamvába holt. Már a második kiló méternél száraz volt a szám, a fejemen meg izzott a sapka. Így megálltam kicsit locsolni magamat, meg kicsit bőségesebben is ittam, mint terveztem. És ez így ment minden frissítőponton.

Már itt az elején elengedtem a verseny versenyzős részét, ezt most túlélni is kemény dió lesz. Voltak olyan szakaszok, ahol enyhítette szenvedésünket egy kis szellő, és volt olyan szakasz, ahol nem volt légmozgás. Hát ez utóbbi szakaszokon kínszenvedés volt minden méter. Mintha kemencébe lenne az ember, és nincs szabadulás, csak a célban.

Mi tagadás az első kör végén még az is megfordult a fejembe, hogy muszáj ezt nekem csinálni. Abba is lehet hagyni. Hát ez olyan eretnek gondolat volt, hogy azonnal le is söpörtem az asztalról. Nem most fogok egyéni csúcsot futni, de nehogy már pont egy félmaratoni versenyt ne teljesítsek, elvégre múlt évben Szekszárd-Baja között 81 kili ment le ugyanilyen melegben, igaz lassabban.

Már az első körben kijöttem a 4 perces átlag ezrekből, és a hátralévő két körben drámaian tovább csökkent a tempó. Beálltam egy viszonylag könnyen tartható tempóra, locsoltam magam, ittam eleget, így a versenyt a körülményekhez képest viszonylag komfortosan fejeztem be. A második körben visszacsúsztam az ötödik helyre, ami meg is maradt a végéig.

Egy gélt letoltam a második körben, bár feleslegesnek éreztem. Itt most nem az energia hiány fogott vissza.

A verseny legjobb pillanata a célba érkezés volt. A befutó érem a szokásos fából formázott lovat ábrázoló korong, kiegészítve kalocsai mintákkal. Nekem tetszik, akárcsak a póló, ami hasonlóan a befutó éremhez, lovas ábrával, és kalocsai mintákkal van díszítve (na persze nem hímzett, csak szitázott egyszínű).

Sikerült alaposan alulmúlni magam az időt tekintve. Ám vígasztal az a tény, hogy nem csak engem fogott meg a meleg. A dobogós két Sashegyi Gepárd visszatérő vendége a Délibábnak, és ennél sokkal jobb időket futottak ők is tavaly.

Nagyon sok belesétálóval találkoztam már a második körben. Aki ritkán fut ilyen melegben, annak egy ilyen meleg félmaraton emberfeletti teljesítményt jelent.

Tanulsága, és mondanivalója azért ennek a versenynek is volt. Tény, hogy többet kell gyakorolni a 4 perc, és az alatti ezreket ilyen melegben is. Még ha kisebb távokkal is, de futni kell őket, hagy szokja a szervezet, hogyan is kell olyankor dolgoznia. Az is kiderült, hogy a 4:20 körüli ezrek még ilyen melegben is viszonylag komfortosan mennek, feltéve, ha tudom megfelelően frissíteni magam közben. Hogy milyen távig, az majd elválik az idei évi Korinthosz.hu-n.  

Érezhetően nem futottam ki magam, legalább nem kell törődnöm a regenerációval.

Ezúton gratulálok minden teljesítőnek, aki ebben a roppant hőségben bármelyik versenyszámban teljesített, és azoknak is, akik esetleg feladták. Tény, hogy embert próbáló verseny volt.