Idén is összeállt a Gömbvillám csapat. Viszont most nem Apára aggattuk rá a rajtszámot 4. emberként, hanem Adél futott velünk. Így már két igen gyors lábú volt a csapatban és azért Katával mi is fejlődtünk talán valamicskét. Beosztás szempontjából az okozta a nehézséget, hogy Adél és Andris is egyben szerette volna lefutni a maga 3 óráját. Végül abban maradtunk, hogy Adél kezd, utána én futok másfél órát, majd Andris 3-at és a maradékot Kata és én felváltva. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez volt a legjobb stratégia, de végül is szerintem igen szép eredményt értünk el. :)

Először délután 1-től kellett futnom. Az idő a pálya széléről igen csalóka volt. Ülni-állni hideg volt még pulcsiban - farmerban is. Viszont a futókon látszott, hogy még rövidnadrág - ujjatlanban is melegük van. Szerencsére nem követtem el azt a hibát, hogy fázósságomnak engedjek és én is nyárias szerelést vettem. Nagyon jól tettem, mert a felhős idő mellett olyan párás volt a levegő, hogy bizony két kör után már rólam is csorgott a víz. Ezzel együtt egészen futható idő volt. Az elmúlt hónapok edzéstempójához képest szépen mentem, nagyjából kicsivel a 6 perces tempón kívül. Mindezt egészen könnyedén tartottam és a szakaszom végén se a lábamnak, se a fejemnek nem volt gondja. Ami a frissítést illeti, 4 körönként ittam a hivatalos frissítőpontnál izót vagy pezsgőtablettát (akármi is volt az, de nagyon jól esett), fél távnál pedig ettem egy „gumibogyót”. Mivel jól eltaláltam a reggelit és a tízórait is, ez éppen elég volt egy ilyen hosszú futáshoz. A gond inkább a kimenettel volt. A 13. kör környékén éreztem, hogy aktuális lenne egy megálló, de mivel úgy volt, hogy a következő körben váltanak, hát nem szakítottam meg a menetet. Sajnos Andrisnak vissza kellett szaladnia a rajtszámáért, ezért végül lett egy ráadás köröm, ami viszont már gyomorilag nem esett jól.

Az első futás után volt időm lezuhanyozni, kajálni és kávézni rendesen. Reméltem, hogy ez majd kihozza belőlem, ami még ki akar jönni, hogy a második futásnál már ne legyenek ilyen gondjaim. Ezután azért kimentem a pályára és igyekeztem kicsit felváltani Anyát a frissítésben. Bár őt helyettesíteni nem lehet, csak próbáltam a legjobbat kihozni magamból, hogy egy kicsit ő is pihenhessen.

Másodjára este 7-től fél 9-ig futottam. A hőmérséklet nem igazán csökkent, a páratartalom meg abszolút maradt, szóval most sem kellett jobban felöltözni. Meglepő módon a futás mintha még jobban is ment volna. 6 percesen belülre szerintem most sem kerültem, de talán stabilan közelebb voltam hozzá. Tudtam, hogy csak az számít, hogy Katának legyen másfél óra pihenője, szóval mehetnék lassan is, hiszen az idő adott, nem a körök száma. Viszont pár kör után úgy éreztem, hogy könnyedén tudom tartani ezt a tempót és akkor meglehet ismét a 15 kör. Ami akkor összességében 30 kört jelentene. Ezért hát nem lassítottam, sőt, próbáltam egy kicsit gyorsítani. Az utolsó fél órában utolértem Tandit. Vele kocogtam úgy 400 métert, majd még belehúztam egy utolsó kör erejéig. Nagyon boldog voltam, hogy még mindig visz a lábam, a gyomromnak szerencsére most még annyi baja sem volt, mint délután és végre sikerült ismét egy igazi sprinttel előállnom az utolsó 100 méterekre. Aztán csalódottan állapítottam meg az óra megállításakor, hogy az még csak a 14. kör volt. :( Simán tudtam volna még egy kört futni, de Kata már tette át a chipet a saját lábára, én meg végül úgy döntöttem, hogy a 30 kili így is megvan, szóval pont jó lesz nekem ez az eredmény is. A lényeg, hogy tudtam volna még futni, ami egyébként ennyi felkészüléssel a hátam mögött szép dolog. :)

Azért egy jó zuhany meg egy kis virsli jól esett, de aztán mentem vissza a pálya mellé frissíteni. És természetesen az utolsó kört együtt futottuk Katával. Majdnem visszaértünk a saját depónkhoz, de végül mégsem. A csapat nagyon szépen ment, összesen azt hiszem 123 teljes körünk lett meg még pár 100 méter. Ezzel végül korosztályos 7.-ek lettünk, összetettben pedig 13. helyezést hozhattunk el. Korosztályban egyébként csupa olyan csapat előzött meg minket, ahol mind a négy tag fiú volt. Én személy szerint másnapra szinte teljesen kialudtam a kevéske izomlázamat. Persze ez azt is jelenti, hogy maradt még bennem bőven, de hát ez a verseny tényleg nem a meghalásról szól, nekünk legalábbis. Ez a verseny nekem sokkal inkább arról szól, hogy feltöltődjek pozitív élményekkel, amik majd éltetnek az év folyamán olyankor is, amikor éppen nincs kedvem nekiindulni futni. J