Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 55 932 260 km-t sportoltatok
Élmények, versenyek
3-2
tsoma | 2009-10-19 19:18:06 | 4 hozzászólás

Maraton - Én 3 - 2 ...

Mikor Sió Attila, a budapesti maraton után ' keménynek ' titulálta a háromvasárnapos tervemet, valahogy nem akarodzott elhinnem. Aztán Temesváron - a második vasárnap - belebuktam a második nekifutásba. Vagyis inkább nem tudtam elfogadni, hogy a 3:15 után nem világvége a 3:25 sem. Engedve a negativ gondolatoknak, nem küzdöttem egy picit sem: leálltam 32-nél. Aztán a haza úton levontam a tanulságokat. 

A bukaresti maraton igazából éjfél után kezdődött - nekem. Nem vállaltam be az autózást. Az ott alvástól is ozkodtam - így maradt a 'veni, vidi, vici' variáció. Éjfél után 1 - kor költött az ébresztő, kaja csomagolás, írány a vasútállomás. 20 perc késéssel nyugtatnak. Lett belőle 35. Első osztály - hideg fülke. Még szerencse a szerelvényen a hőenergia megvolt - csak a másodosztályú fülkékben. Válogatási lehetőség után aludtam is nyugisan, melegben, végignyúlva. Az ébredés otthonosra sikeredett - a biológiai órám szerint ébredtem, reggeliztünk az útravalóból, s már töprengtünk is: elérjük a startot?

Az állomáson - konstatálva a 75 perces kését - eldöntöttük: taxizunk. Ám tudni kell ám, hogy Bukarestben ajánlott nem az első taxis ajánlatra reagálni. Tudtuk - mégis az időzavarban beadtuk 'derekunk'. Taksáltunk is a kapkodásunkért. Meg gyalogoltunk vagy 20 percet amig a lezárt útakon beértünk a versenyközpontba.  Mint utóbb kiderült - ez volt a bemelegítés. Hisz a 9,30-as start vészesen testközelbe került. Hideg, szél, szemérkelő eső - öltözés megfelelően. Start hely.

1 számú feladat: első körben tartani a 160 -as pulzust. Tocsák, nagy rohanás - hisz a félmaratonosok, váltók is velünk indultak. Pulzus ok- 1km=4:25 ... brrr, csak nyugi Attila  - biztatom magam. Nem akarom a temesvári gyors holtpontot. 13 km = 59 perc, túl az első körön. Nagyon visszafogottan, gondoltam. Ám a pálya: van benne hullám, ha nem is sok, de kellemetlen szakaszokon. Ni, ni - az osztrák csajszi! Szinte sajnálom: esőben, szélben, hűvösben - a felsőtesten alig öltözve, nagy kötött sapkában. Jól mozog. Az első emelkedőn elhagyon. Jól esik a futás. Nem, most azért sem nézem a pulzusom. Második kör, 21,1 = 1:34.

Volt ennél  jobb is - frissítek, nem lehet panasz egyelőre a frissítő pontokra. De most mi van? Az osztrák csajszi vissza előz - mi az hogy előz? - körül nézek: nem nem állok, futok én is. Ja! Ez a temesvári érzés... Sasztán! Ez van - és 'átmegyek' küzdősbe. Ismét kihagy a fejszámolás, a kilistáblákat sem mindig veszem észre. 1 iso ital, tovább, még egy iso ital. Harmadik kör is meg van. Hát ez a 25-30 nagyon megdolgozott. Nini ismét van kilis tábla - csak 9 van hátra? Csapjunk a lovak közé. Szinte mintha szárnyalnék Ismét élek - ám vannak akik most vannak gödörben, gyérül előttem a mezőny. Jóleső fáradság bizsereg a combizmokban, a kinézett 'ellenfelek' egyre jobban elmaradnak... Utolsó 200 m . Más érzés - más élmény. 1év 5hónap - 4 maraton + 3 ultra (2x 46,8 és 6órás). A szinte zéróból. 

Lassacskán más emberré leszek.... másabb izületekkell, másabb futóizmokkal, több futócuccal, mégtöbb futást szerető baráttal. Mens sana in corpore sano - átformálodott. Érzem! 

 

 

A Mosoly Országa!
tsoma | 2009-10-06 19:13:01 | 3 hozzászólás

Csodás az élet Gyerekek - kell most kiáltanom! Épp úgy, amint felocsúdva a maratoni befutó után - csak belém villámlott ' A mosoly országa ' jelző. Igen, inkább ' A mosoly maratonja' dukál, hisz az első 28-29 kili alatt hihetetlenül sokat mosolyogtam, számos fülig érő száj mosolygott vissza. Mikor a második kilométerben megpillantottam a frissen koronázott Spártai Hős Cserpák Józsi szakállát, ki is búggyant belőlem, teli torokból: Hajrá Cserpák! Oszt majd az első forduló után következett a Hajrá Attila! - remélem nem zökkentettelek ki koncentrált futásból. Habár volt alkalmad megszokni a fordulók után mindig beköszöntem, mintha Alba Volán 19 - Sportclub jégkorong mérkőzésen lettünk volna. Jó na, az utolsó találkozásnál már hanyagoltalak: a fáradság miatt is, meg a meglepetéstől is. Nem gondoltam volna az elején, hogy ennyire közel kerülök hozzád. De ezért a közelségért hálám üldözze Zahorán Jánost, kinek a társasága, buzdítása óriásít lendített rajtam. János 32 kili után ért utol. Ment is volna tovébb, ha meg nem szólítom: így elbeszélgettünk 4-5 kilit. Akarom mondani én beszéltem, János bológatott, helyeselt, csodálkozott - hisz én megfelelően tájékozott voltam, talán épp ezért bátorkodtam megkérni a 2008-as Spártai Hőst: csináljunk egy közös befutót. Na nem kell belassulnia értem, csak várjon meg a kapuban - iparkodom én, csak épp leszerelem az ólmot a lábaimról, s ez biza idő igényes művelet. S mivel bizva a kiváló szervezésbe, betéve tudva a frissítő pontok kinálatát, övtáska nélkül startoltam, így az ólom leszereléshez esedékes szerszámok hiányában nagyon lassan ment az élesztés. Haladtam amint bírtam, kukucskáltam Zahorán hátát. S nééé, itt az uccsó 100m ! Simléderes sapkát gyorsan balkézbe, mindkét kart felemelni V-be, hátat kihúzni, laza futást imitálni, délcegen belibegni. Ejj, de miért jön velem szembe? Jaaaa! Ez János! Elkapja a jobb kezem és ... most mi van? Névsor olvasás? Igen! Itt vagyok! ... és János másodszor is befut velem, átölelem - hadd legyen gazdagabb egy-két grammnyi csíki-sóval. Hajnika fotozik - de honnan is került elő? Hisz mondtam: 3:20 körül érkezem, még van addig több mint három perc... Az érmet nyakbaakasztó kislány kézpuszit kap, ezért nem kellett volna elpirulnia,  a csomagot adó srácot meghívom a jövő évi versenyre, olyan jó futó-alakja van... Hajnikát ölelem - A mosoly Maratonja!

Rég - talán már januártól - vágyom erre a versenyre. Vágyom egy Maraton után.... lehetne operettsláger is.

S mennyi plusszot kaptam! Löw Andrissal beszéltem. Testközelben Korányi Balázzsal. Mjocit szombat reggel 5 kor költöttem - a franc az időzónába - :(, Kán 'panziójában' csodásat aludtam, neteztem - s jól esett a Kán-méreg, az ismerkedés. S még képbe is kerültem az edzésonline-osokkal. Jegyeztem Steve sárvári meghívóját. 

A maraton? Volt egy 'álom'-nak nevezett grafikonom: az első 21 = 1:34, a második = 1:40. Az első öt kili után dörzsöltem ám a szemem - vagy rosszul rakták ki a táblákat? 10 nél már elhittem amit az óra mutat, illendően megizzadtam már. A húszonegyet nagyon vártam: PB lett! Néhány mp-vel, de úgyis... A frissítés tökéletesen ment - használt a 'pecsenye' tanácsadás - 27-nél elvesztettem a fonalat, mármint nehezemre esett a fejben számolás, nagyon meggyérült a körülöttem futók hada, a ritmusra, légzésre, frissítésre figyeltem. Itt jött Zahorán. Kiragadott az önsajnákozásból, 4:39 mondta - megnyugodtam. Nem szabadott volna! Hisz még hátra volt 5 kili. Erre várt az ólom - rám rakodott, s én hagytam magam. A fenébe, bezzeg a fejszámolásom ilyenkor nem hagy cserben: könnyen kiszámoltam, hogy az álom határán vagyok - de minek megfeszülni, hisz Kánnak mondtam: élvezni akarom a futást. Élveztem! S milyen könnyen tud eluralkodni az önelégedettség: 2008 május - 3:53, 2009 május - 3:28... Óóóó, ez úgyes jobb lesz - gondoltam. 

Na de azért most úgy érzem - nem lesz díszfelvonulás a következő két vasárnap. De most már kezdem érezni a Maraton izét! No sétálás, no kiakadás - csak lazán, Steve-et ismételve.

Köszönöm BSI-csapata, köszönöm Edzésonline-osok. Jövőre úgyanitt!

 

2011-11 hó (1 bejegyzés)
2011-09 hó (1 bejegyzés)
2011-07 hó (1 bejegyzés)
2010-05 hó (1 bejegyzés)
2010-04 hó (1 bejegyzés)
2009-10 hó (2 bejegyzés)
2009-05 hó (1 bejegyzés)
2009-03 hó (1 bejegyzés)
2008-09 hó (1 bejegyzés)
2008-08 hó (1 bejegyzés)
2008-07 hó (2 bejegyzés)
2008-05 hó (2 bejegyzés)
2008-04 hó (1 bejegyzés)
2008-02 hó (1 bejegyzés)
2007-10 hó (2 bejegyzés)
2007-09 hó (5 bejegyzés)