Frissen szabadulva az ortopédiáról: doki - röntgen - doki útvonallal. Dokihoz be, panaszokat elmondtam, röntgenre fel, 4 féle pózból villantás, várom a leleteket, hívnak. Odamegyek: "Akkor be kéne jönni, mert még egy felvétel kéne." Kérdeztem miért. "Van itt egy csontkinövés, arról kéne még egy kép." Kész, én már lelki szemeimmel láttam, hogy ott helyben megreszelnek egy instant térdműtétben, sőt, levágják a lábam, nem futhatok soha többé, etc. Képet ellőtték, de kell a főorvos is, hogy nézze meg. Ekkor már ott tartottam, hogy nemhogy a fájós lábam levágják, hanem a másikat is, párban szép az élet. Doki jön megnézi, "Jó ez így." Jöttek, szóltak, lehet menni, mondom nagy a baj? "Áh nem, valószínűleg így született." Nagy súly esett le rólam, átvettem a leletet, jön a lényeg, mit mond a doki. Doki azzal kezdte, hogy vetkőzni, asztalra felfeküdni. Jesszus, mégis levágják! Nyomogat, hajlítgat, feszítsek, engedjek, fáj, hol fáj. Mondom töretlenül hátul a térdhajlatban. Mondta, hogy jó, mert itt - és itt áttolta az ujját a területen - van egy csontkinövés, de akkor nem fáj. Hát, egészen eddig a pillanatig nem fájt, de egyébként nem fáj. Remek, lehet öltözni, mondjuk a végeredményt. Az lett a vége, hogy UH-n kell részt vennem, de nyugodtan terheljem, lehet futni, lehet lovagolni - ha nem ártok a lónak - és UH előtt kötelező futni, mert cisztát keresnek. Ez a része nem lesz probléma, már holnap megyek futni :D Hétvégén úgyis rossz idő jön. Szóval kicsit örülök is, meg nem is, mert a cisztát is általában nyiszálni szeretik, úgy ovlastam, de olvastam olyat is, hogy nem is kell nyiszálni, hanem a kiváltó problémát kell megszüntetni és felszívódik. De ha meg nem mutat smemit az UH, tartok attól, hogy "Egészséges, viszlát!" mikor meg fáj. Meglátjuk, mi lesz.

Azért megkönnyebültem kicsit :D Szívem szakadt már meg, mikor futót láttam. De kíváncsi leszek, UH mit mond. Jah, és sportbetét kell a futócipőmbe.