A lovaglásban sok minden szép és nehéz is, de számomra az egyik legnehezebb dolog, elkezelni a ló hülyeségeit. Vagyis, ha brahiból megijed és hirtelen oldalra lép, akkor ne essek le. Igen, ennyitől is le tudok ám esni. Mert összetojom magam, azért, de ezt ecseteltem is már. Szóval, lovazás ma, kimaradt 3 hét - az én térdem, aztán ónos eső, majd az edzőm lett beteg - végül ma én is jól voltam, az edzőm is jól volt, összejött a lovaglás. A ló reggeli futószár, majd terep után került alám, szóval mondhati nyugis volt. (Gazdája nem tudott egy hete kimenni hozzá, mert ő is beteg.) Szóval felülök, pálya, semmi extra - mármint a lónak, nekem minden kihívás volt - a ló azt mondta, hogy ő lusta és nem üget, én meg azt mondtam, hogy dehogynem. Szóval ezzel elvoltunk, aztért az első nehézségek után ment a dolog. Épp vígan tanügetünk, mikor hoppá! Ijedés van a semmitől - megint! Pandúr oldalra ki, ekkor szoktam én átellenesen leborulni a földre, de most annyira el voltam foglalva a tanügetéssel, hogy mentem a lóval. Totál rácsodálkozta, mert vártam az esést, de még mindig fent pislogtam a ló hátán. Pandúr meglepetésében meg is állt, szerintem nem értette, hogy mit keresek még odafent. Szóval wow, végre nem fordultam lefelé :D Ezután mentünk egy nagyobb "kiskört", hogy érintsünk a problémás részt megint, ahol ismét meg akart volna ijedni, meg is torpant (továbbra is fent maradtam), de mivel adtam neki a feladatot, hajlítottam, hajtotam előre, ezért nem tudta eldönteni, hogy megijedjen vagy teljesítse amit kérek tőle. Végül inkább teljesítette. Még volt egy kis rezdülés a kör végén aztán semmi. Már csak annyi kéne a dologhoz, hogy mikor hisztizik, akkor okés, hogy nem fordulok le, mert rászorítok, de ne dobjam fel a kezeimet szárastól a levegőbe, hanem inkább tartsam meg a szárakat. Remélhetőleg tapasztalattal kialakul a dolog és a legközelebbi minihisztinél sem esek le. Most, hogy fent maradtam, már gáz lenne leesni xD

Futni továbbra sem erőltettem, mert a múltkori minimenet után fájdogált a térdem. Messze nem olyan erősen és másnap már nem is fájt, de ez jelzés volt, hogym ég nincs kész a térdem a gyógyulási folyamattal. Nem tudom, mi ez: elvileg ránndulás, de elolvasva a rándulás tüneteit, ez nem rándulás. Tudok járni, nem dagadt fel. Nem is ciszta, mert nem érzek kézi tapogatásnál semmit és a fájdalom határozottan múlik. Erőltetés után simán feszül ott valami - szerintem izmok és nem az inak. Mindenesetre, ahogy olvasgattam a rándulásról kiderült számomra, hogy 4-6 hét is lehet a gyógyulási ideje, szóval a 3 hét utáni futás igencsak korán volt. Most adok neki minimum még egy hetet, de lehet, kettőt is. Csak már nagyon-nagyon hiányzik a futás :( De azzal vigasztalom magam, hogy elvileg köv. héten amúgy is esni fog végig + a megszokott futóútvonalam is túrják, talán végeznek, mire letelik a 2 hetem. De lovazás alatt pl.: semmit nem éreztem, se közben, se utána.