Bevallom Gandi frissítői beszámolóján felbuzdulva döntöttem úgy, hogy én is leírom a tapasztalatokat. Először hozzászóláson gondolkodtam, el is kezdtem írni, de valahogy annyira hosszúra sikeredett, hogy inkább nem küldtem be, hanem itt foglalom össze, én hogyan éltem meg a frissítői lét örömeit és nehézségeit.

Harmadik alkalommal frissítettem az Ultrabalatonon. Futni eddig soha nem futottam, és azt hiszem, amíg a barátaim rendezik ezt a versenyt nem is fogok. Minden évben, így idén is voltak örömteli és szomorú pillanatok.

Aszófőn, Káptalantótin és Balatonföldváron voltam (így bárki könnyedén beazonosíthat J).

Aszófő – 5km

Frissítőpont tartalma: banán, mazsola, puszedli, szőlőcukor, víz, izo.

Az első frissítőpont az UB-n, nehéz, mert nagyon együtt van a mezőny, a hangulata olyan, mint egy klasszikus aszfaltos versenyé. Kezünkben két pohár és kiabáljuk: víz-izo? A nagy tolongásban olykor azt sem tudtam, melyik kezemben tartom a vizet és melyikben az izot. Talán volt is olyan, hogy rosszul adtam. Sajnos az izo színe nem kedvezett, nem tért el nagyban a víz színétől és így könnyen tévesztethető volt. Idén ezen a ponton tizenegyen voltunk, de ez az a pont, ahol soha nem leszünk elegen. 4 ember kapásból a vasútnál és a 71-es útnál posztolt, 1 fő (!) a dugókás dobozt kezelte, a többi 6 fő kizárólag a frissítéssel foglalkozott. A mezőny második harmadában már bizony kapkodnunk kellett, hogy ismét legyen víz és izo az asztalokon. A töltés a hatalmas ballonokból nem ment egyszerűen, sem gyorsan. Mindenesetre volt olyan bringás kísérő, aki látva szorult helyzetünket, besegített a töltögetésbe, neki ezúton is köszönet! A pont csupán 30 percig van nyitva, ahogy végeztünk, autóba pattantunk és robogtunk is tova, Káptalantóti felé.

Káptalantóti – 40 km

Frissítőpont tartalma: alma, nápolyi, keksz, méz, chips, mazsola, diákcsemege, szőlőcukor, víz, izo, kóla.

A pont hivatalosan 12 órakor nyit, kb. 11.30 körül ott voltunk. Látva, hogy bőven van időnk, nem kapkodtunk, kellemes tempóban elrendeztünk mindent az asztalon. A faluban volt valamilyen rendezvény, mely gyakorlatilag közvetlenül a frissítőpont mellől volt megközelíthető. Ekkor még nem látszódott, hogy a két helyszín egyszerre vonz majd egy csomó autóst és lesz majd néhány izzasztó pillanat a torlódások miatt. 12.30 körül meg is érkezett az első futó. Az én feladatom volt a dukókás kütyü kezelése. Tudtuk és mondtuk is folyamatosan a futóknak, hogy nem kötelező használni, legalábbis a váltóknak nem, a stafétáknak lehet, az egyéni futóknak kell. Elvileg a rajtszámok színéből láttuk, legalábbis igyekeztünk észrevenni, hogy ki milyen kategóriájú futó. A kísérők nálunk is a frissítő asztal körül csoportosultak, illetve gyakorta a bringás kísérőket is meg kellett kérni, tolják arrébb a biciklit, mert a futók nem fértek az asztalhoz. Úgy emlékszem a dukókára nagyjából minden futó figyelmét fel tudtuk hívni, talán egy futónk volt (nem egyéni), aki valamit morgott, hogy miért nem szólunk stb. Hozzáteszem a folyadék elfogyasztása miatt teljesen megállt, tehát gyakorlatilag nem veszített a nettó futóidejéből semmit. Néhány éppen nem futó és futni nem is készülő váltótagnak kellett szólni, hogy ne fogyasszanak az asztalról, ezt egyetlen csapat kivételével mindenki megértette, elfogadta, tudomásul vette. Ez az ominózus csapat (tudom, hogy melyik csapat, de nyilván nem írom, nem célom a személyeskedés), kioktatott, hogy micsoda hülyeség ez az egész, hisz egy FUTÓ közvetlenül futás előtt és után már pedig biztosan nem eszik. (Itt akkor tehát megtudtam, hogy én valójában nem is vagyok futó, hisz én nemhogy a futás előtt-után, de még közben is igen jóízűen tudok lakmározni.) Ez a ki, mikor, mit és mennyit eszik mozgás előtt-után-alatt, szóval ez annyira egyéni, hogy ha annyit mond a FUTÓ normálisan, normális hangnemben, hogy neki van egy ilyen szokása, és jól jönne egy alma, marék mazsola, vagy chips, biztosan nem zavartam volna el. A stílus, a hangnem volt bántó és talán méltatlan is ehhez az egészhez. A pontot kb. 15 órakor be tudtuk zárni, 30 perccel a hivatalos zárás előtt, hisz időközben áthaladt az utolsó futónk is…

Balatonföldvár – 131,2 km, nyitva tartás 18-tól másnap 9.45-ig

Frissítőpont tartalma:

Hivatalos: banán, citrom, mazsola, diákcsemege, befőtt, keksz, szőlőcukor, méz, kávé, leves, víz, izo.

Nem hivatalos: kenyér, pogácsa, vaj, sajt, kóla, egy idő után paradicsom.

Rendben, időben megérkeztünk erre a pontra is. Átnéztük a pont kínálatát és megdöbbenve tapasztaltam, hogy a tavalyi kínálattal szemben alig volt valamink, ami igazi jól csúszós „ultrakaja”. Gyorsan hívtam is Misit és felsoroltam pár dolgot, amire véleményem szerint feltétlenül szükségünk lesz. Igaz, hogy az előzetesen jelzett ellátmány ott volt nálunk, de egyszerűen kevésnek, sőt cikinek éreztem volna, ha csupán a hivatalos étkek és italok kerülnek ki az asztalra. Szerencsére hamarosan kaptunk mindent, amit kértünk. Aszófő és Káptalantóti után ez amolyan igazi „egyéni”pont. Ezt azért írom, mert itt aztán már nem pörögnek a dolgok túlságosan, legalábbis az éjszaka közeledtével és hajnalban sokan leülnek, kicsit szusszannak, akár még alszanak is pár percet, beszélgetnek, szóval nem az a pohár a kézben és víz-izo kajabálós pont. Nyugodt és leginkább barátságos emberektől „hangos” pont ez. Persze a nyitást követő pár órában még a non-stop váltócsapatok futóit és kísérőit is fogadjuk. A Káptalantóti ponton már említett csapat természetesen itt is tiszteletét tette, itt is bőszen matattak az asztalon, itt is kértem őket, ne tegyék és itt is kaptam hideget-meleget. Ráadásul egyik futójuk meg is jegyezte, emlékszik rám, Káptalantótin is hasonlóan viselkedtem, de „azért szerencsére vannak rendes frissítők” megjegyzéssel végül eltávolodott az asztaltól. Azért azt megjegyeztem ennek a kedves lánycsapatnak, hogy nekünk másnap 10 óráig ebből a készletből kell frissíteni az összes egyéni futót, majd pedig a másnapi váltósokat. Nem úgy tűntek, mint akik értik mit beszélek, mint akik felfogják a szavaimat. Ezt a fajta másra nem figyelést egyéni futóknál soha nem tapasztaltam még. Az egyéni futó, ha vesz valamiből még egyet, mindig megkérdezi, vehet-e még egyet, távozás után mindig megköszöni, amit kapott, pedig ugyanúgy fizetett nevezési díjat, ugyanúgy „jár neki”, ráadásul a teljes táv azon részén, már lehetnek mindenféle fizikális, mentális gondjai, amelyek a váltófutók túlnyomó részénél, különösen a várakozóknál, elvétve fordulnak elő…

Hosszú órákkal később, másnap délelőtt a két napos váltó futóit frissítettük. Gergő a dugókázást koordinálta, Attila és én pedig az asztalok körül foglalatoskodtunk. Pörgött a dolog ismét, hisz más a tempó, más a lépték. Fel sem néztünk a dolgunkból, folyamatosan vágtam a banánt, szórtam a mazsolát, töltöttem a kólát, a vizet, az izót, majd ismét banán, mazsola, víz, kóla, banán, mazsola, víz, kóla…, aztán egy ideje észrevettem, hogy egy futó, nem volt izzadt, tehát vagy indulni készült, vagy majd egyszer indulni fog valahonnan, szóval ez a fiú hosszú percek óta nem tágít az asztaltól. Folyamatosan emeli a szájához a kezét, hol banán, hol befőtt, hol mazsola, hol víz, hol kóla, hol izó, szóval csak eszik és iszik, eszik és iszik. Türelmes voltam és 10 perc után megkértem, hogy kicsit függessze fel a fogyasztást, mert még jó néhány futó frissítésre vár és ha jól számolom, mintegy 10 perce egyfolytában eszik-iszik. Szó nélkül eltűnt… Azért az ilyesmi számomra örök rejtély marad.

Ezekről a dolgokról sokat tanakodtunk frissítőtársaimmal is. Volt olyan vélemény, hogy folyamatosan úton vannak, nincs idő enni-inni stb, meg olyan is, hogy autóval közlekednek, tudnak maguknak ételről-italról gondoskodni, jó előre bevásárolni, hisz 1-másfél napig biztosan úton vannak, talán előzőleg átgondolják, mire lesz szükség, mit és hogyan étkeznek stb. Egyszerűen nem gondolom, hogy a verseny szervezőjének feladata valamennyi nevezett futó másfél napon át tartó folyamatos étkeztetése. A frissítés nem ezt fedi, nem ez az Ultrabalaton 50 frissítőpontjának funkciója.

Nagyon sok ismerőssel egyéni és váltó futóval találkoztam ezeken a pontokon és szerencsére nagyon sokan, sőt többen voltak azok, akik miatt biztos, hogy jövőre is vállalkozni fogok erre a feladatra. Gratulálok minden célba érkezőnek, legyen az egyéni, non-stop vagy két napos váltó!