6 hozzászólásOlyan sokszor kérdezik: Miért futsz? Miért nem elég 2-3, esetleg 5 km? Mi a jó ebben?
Nem mondhatom mindenkinek, hogy próbáld ki, tapasztald meg.
Hát, ma elkezdtem gyűjteni:
- Mert jut idő, hogy közben teljesen kikapcsoljak. Felveszem a cipőt, leteszem a gondjaimat. Ez erről is szól. És amikor megérkezem, érdekes, de a gondok legtöbbször súlyukat vesztik…
- Mert természet elemei közvetlenül hatnak rám. Így alkalmam nyílik küzdeni velük.
- Mert ez nem a kényelemről, hanem a küzdelemről szól. Itt leginkább magammal küzdök.
- Mert olyan jó egy kicsit gyorsabban futni, mint néhány hete-hónapja.
- Mert az egyre hosszabb távok alázatra is tanítanak.
- Milan Kundera írta a Lassúság című regényében, hogy senki sincs annyira tudatában a saját testének, létezésének, korának, mint az az ember, aki fut. - Ezzel egyet is értenék, ha nem tapasztaltam volna meg, hogy vannak olyan eufórikus pillanatok-percek, amikor ezekről teljesen megfeledkezem. :-)
- Mert olyan jó másokkal szembetalálkozni. És szintén jó, ha köszönhetek, és az is, ha rám köszönnek. Szeretem, hogy: „Hajrá-hajrá!” :-)
- Mert fölöttem darvak, vagy vadludak szállnak, mert a szántóföldeknek, meg a szélnek, és a levegőnek illata van. Akadnak szagok is! … -(Bizony, az is küzdelem. :-))
- Mert alkalmam nyílik - és rendszerint eszembe is jut – hálát adni. Másokért, magamért. Sokszor épp azért, hogy futhatok.
- Mert ilyenkor mindig kristálytiszta az érzés: szerves része vagyok a világnak. Minden él körülöttem. Ami pedig élettelen, azt az élők alkották, formálták, érintették. Hagyom, hogy benne legyek a tájban, része vagyok a pillanatnak, az időnek.
- Mert a futás által fejlődök. És nem csak testileg.
- Mert sporttársakra találok, és mert a jó emberek szintén gyönyörködtetnek.
- Mert aki fut, az bizony igenli az életet. Ha futót látok, azt látom, hogy épp üzen. Üzeni, hogy élni jó! (Nyilván hasonló a helyzet az egyéb sportok esetében is. Én futok.)