Bocs a hatásvadász címért, de tényleg ez jutott eszembe az elmúlt hetekben.
Úgy tűnik ez a decemberi szürke időjárás kezd kikészíteni. 2 olyan dolgot is tettem az elmúlt héten, amit megfogadtam, hogy nem teszek meg többé kevésbé soha. A rosszkedv és a nyomott hangulat vitt rá mindkét cselekedetre.
1. cselekedet: minden fogadkozásom ellenére vette 2 db SZÜRKE felsőt. Én! Aki a színeket kedveli és a szürke színt ki nem állja!!!!! És mindjárt kettőt vettem belőle. Pedig szent esküvel fogadtam, hogy szürkét SOHA!
2. cselekedet: a kétségbeesés és a napfény legalább 2 heti hiánya beüldözött egy szoláriumba. Engem! Aki fusztrált és szorongó ezekben a kapszulákban. Zavar a zaj, a fény, a szag. Úgy érzem magam az álló szoláriumban, mint egy gibbon, mivel a fej felett lévő kapaszkodót alig érem el. Alacsony vagyok, nagyon, úgy csüngök benne, mit egy hosszú kezű majom. A fekvőben meg megrémít a plexi pattogása, attól félek, hogy mindjárt beszakad alattam. Szóval UTÁLOM. És mégis bementem egy kis feltöltődésre.
De miért is írom ezt ide, egy futós blogba?
Egyrészt: csak.
Másrészt azért, mert ez a szürke idő olyan állapotba hozott, hogy az elmúlt vasárnap délután nem volt kedvem kimenni futni. Az idő relatíve jó volt: nem esett az eső, nem fújt viharos szél és a hőmérséklet is 7-8 fok körül volt. Nem voltam beteg, nem fájt semmim és időm is volt. És mégis otthon maradtam. Győzőtt a rossz kedv és a lustaság kombinációja. Ettől egész következő héten még rosszbb kedvem volt, lekiismeret furdalással megspékelve.
Biztos más is küzdött már ezzel az érzéssel. Ti hogyan küzdöttétek le ezt az érzést?