Január első napjaiban volt a szülinapom. Hogy hányadik, az nem lényeges. Illetve lényeges, csak szenzitív adat. Már érett az október végén kitűzött cél teljesítése, a 60 perc futás. Január 1 napján úgy gondoltam tehát, hogy akkor a szülinapomra meglepem magam a cél teljesítésével. És úgy is tettem, január 5-én szombaton lefutottam a 60 percet.
Ami az elején kihívást jelentette ebben, az az volt, hogy péntekre berekedtem. A torkom nem fájt, de azért nem volt komfortos érzés. Na de ilyen apróságok nem állhatnak az utamba, majd koncentrálok az orrán át beszív - szájon át kifúj légzéstechnikára.
Szombaton délelőtt sütött a nap, ami megerősítette elhatározásomat, hogy megyek ma a pályára futni. Délután 3-kor el is indultunk kis családommal a pályára ragyogó napsütésben. Mire a futópályára értünk (kb. 3 perc) az ég elborult és közepes szél támadt. Na - gondoltam - ez szuper, a rekedt torkomnak annyi. Bemelegítés után futni kezdtem. Ekkor jött a hideg zuhany. Szó szerint. Jeges eső kezdett esni. Aztán meg a dara. Aztán elállt a szél és kiderült az ég. Majdnem a nap is kisütött. De aztán mégsem. Majd elkezdett esni az eső. Majd abba hagyta. Majd megint rákezdett és a futásom végéig kitartott. Az 1 óra futás alatt volt tél, tavasz, meg ősz is, már ami az időjárást illeti. Így aztán a 60 perc hipp - hopp eltelt. Mert mindig az időjárás miatt dühöngtem. Meg a pálya állapota miatt. Mert egyre sárosabb lett és így a füvön kellett futnom, ami viszont egyre csúszósabb lett az esőtől és a darától. Szóval igazi kihívás volt ebben az edzésben több szempontból is.
De sikerült és ez a lényeg. Teljesítettem a kitűzött célomat és a szülinapomon. Minden ajándéknak örülök, de ennek különösen.
Igazán jól indult ez az év. Így is marad, ha rajtam múlik!