Futni - jelentős túlsúllyal
"Óvatosan fut a néni, mert ..."
gfm29
| 2012-08-27 19:48:47 |
17 hozzászólás
Avagy a sors általi megaláztatásom története
Szóval a címben elkezdett mondat ma a pályán hangzott el. De kezdem az elején megaláztatásom történetét. Elég fáradtan mentem ma ki a pályára, mert sokáig dolgoztam, 5 óra helyett negyed 7-re értem haza, plussz az éjszaka rosszul aludtam, plussz ilyen későn nem szoktam futni, mert délelőtt vgyok energikusabb. Szóval a futás kezdetén éreztem, hogy még magamhoz képest is lassú vagyok, szinte vonszolom magam. A pálya persze tele volt futókkal és a focisták és egyéb sportolók is edzést tartottak, valamint a pályá szélén is voltak jópáran. Szóval a 4. körben egy édesanya és olyan 4 - 5 éves forma kislánya mellett futottam el. Ők a pályán álltak. És akkor felhangzott a kérdés a kislány szájából: - "Anya! Miért fut olyan lassan a néni?" Anya - aki egyébként egy sportos, gazella alkatú nő - válasza: - "Óvatosan fut a néni, mert most kezdte az edzést és még nem melegedett be." HA -ha - ha. Óvatosan futok, ez jó! Ezt megjegyzem! Néhány lépést tettem meg, amikor elfutott mellettem a kislány, rám mosolygott a következő szavak kíséretében: - "Leelőztelek! Én gyorsabban futok, mint te!" Válaszom: - Ügyes vagy. Közben ezt gondoltam: 5 évesen és is gyorsabban futottam, mint most, kislány.
Szóval futottam tovább, míg egy ütemes, kopogó hangot nem hallottam jobb felől, a kispad irányából. Egy 8 éves forma kisfiú 2 fadarabbal ütötte a futólépésem ritmusát. Köszike kisfiam, most már a fél pálya ismeri a lépéshosszamat!!! Futok tovább az 5. körben, amikor is hirtelen egy 60 - 65 éves nagymama suhan el mellettem, rossz, 30 éves dorkóban. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!! Ezt nem bírom tovább!!!!! Még a mama is gyorsabb nálam.
A sors kegyetlenül megalázott a kevélységem büntetése képpen. Mert OK, hogy lassan futok, de miért kell ezt a sorsnak az orrom alá dörgölnie, kb 5 percen belül 3X?????? És hogy miért bűnhődöm? Mert minek osztja az észt az, akinek úgy is kevés van? HE? Az előző blogomban írtam, hogy nem kell a tempót figyelni, meg hogy mindenki úgy fusson, ahogy tud vagy jól esik neki. Erre tessék, azt figyelem hogy a mami is lehagy. Osztottam a kevés eszemből és most így jártam.
Ui: Köszönöm az édesanyának a toleranciát és diplomáciát, amellyel megmagyarázta kislányának a lassú futásom okát és nem azt mondta, hogy a kövér néni ennyit bír!
gfm29
| 2012-08-16 12:31:31 |
20 hozzászólás
Nos igen! Ezt a hibát is elkövettem kezdő futóként. Tangában mentem futni, mivel nagy volt a meleg. Hiba volt. A futóedzés szenvedés volt 2 okból is. Egyrész iszonyatosan vágott a bugyim, másrészt engem mindig viszolygással tölt el az, amikor látom, hogy valaki a fenekéből rángatja ki a fehérneműjét. De azon az edzésen én ezt többször megtettem, így próbálva enyhíteni kínjaimat. Nagy tanúság levonva! Hagyományos fehérnemű kell a futáshoz!
Jó ideje foglalkoztat a következő gondolat. Több kezdő futó hozzászólásában találkozom a bizonytalansággal abból a szempontból, hogy az a tempó, amit ő fut rendben van - e? Nem fut elég gyorsan, mennyit kellene futni X km-en. Nos az elején engem is fusztrált ez a kérdés, hiszen aki nálam lassabban fut, az már TOLAT. Olvastam a blogokat és hozzászólásokat fél és egész maratonokról, vasemberekről, 24 ó futásokról, ami számomra már / még a sci - fi kategória. Valóban elég elbizonytalanító. De. Arra jutottam magammal, hogy mindenki a saját egészségéért, jól létéért is fut(hat), nem csak egy -számomra- ember feletti teljesítményért. Bár az igaz, hogy a futás kapcsán én is megélem, hogy az ember meg akarja ismerni a korlátait. És némelyiken át is akar mászni.
De visszatérve az eredeti kérdéshez, mennyi az annyi? Kedves kezdő és /vagy túlsúlyos futótársak. A teljesítményünkel elsősorban magunknak bizonyítunk, aztán másoknak. Itt és most ennyit tud az ember. Holnap meg már többet. Ahogy ezt az edzésterv végzésekor is megtapasztaltuk! Nem érdemes évek óta futó emberek teljesítményéhez mérni magunkat.
Fogyás és egyéb mellékhatások
gfm29
| 2012-08-01 14:56:11 |
38 hozzászólás
Nos elérkezett az idő, hogy erről is írjak, mert egy túlsúlyosnak ez kardinális kérdés. Illetve remélem másnak is motivációt, bíztatást ad a futáshoz a tapasztalatom. Szóval a fogyás. Természetesen, mint minden túlsúlyosnak, nekem sincs kicserélve az elem a digitális személymérlegemben és különben is mindig hazudik az a dög! De a fogyókúrás tapasztalatok alapján úgy ítélem meg, hogy kb 5 kg ment le az elmúlt 2 hó alatt rólam. Mindez úgy, hogy diétáról nem igazán beszélhetek, főleg nem a kánikulai melegek idején, amikor is a konyhai tevékenységeket igyekeztem minimálisra szorítai, aminek következtében főleg kenyeret és tésztát ettünk. Amit ugye nem igazán illdomos egy túlsúlyosnak. Úgyhogy a fogyást a futás számlájára írom.
Mellékhatások pedig a következők:
A hasam sokkal feszesebb, már - már kocka. Na nem sok kicsi, hanem 1 nagy. De akkor is. Ha kellőképpen behúzom, látszanak oldalt a hasizmai. Rég láttam őket! Viszontlátásuk örömmel tölt el.
Többen is kérdezték, hogy kozmetikusnál voltam vagy fodrásznál, mert olyan jól nézek ki. Én sejtelmesen mosolyogva válaszoltam, hogy egyik sem. Viszont a szerelem és a magabiztosság szépít. Szóval magabiztosabb, "sugárzóbb" lettem. Kedélyem sokkal kiegyensúlyozottabb.
A hálószobában is történtek pozitív változások. Jobban alszom! :)
És végül, de nem utolsó sorban, szert tettem egy támogató közösségre itt az EO-n, akik bátorítanak, bíztatnak és elismerik a teljesítményemet.